144.

Ahogy mész, észreveszed, hogy egymástól azonos távolságra - egy-egy kürtőt vágtak az alagút fölé a földbe. Ezek világítják meg a bányát, és ezeken át szellőzik, de a kürtők éppolyan magasan vannak és éppolyan megmászhatatlanok, mint az, amelyiken leestél. Nyilvánvaló, hogy itt régen rab- szolgák dolgoztak, akiknek látniuk és lélegezniük kellett, de fogva tartóik nem akarták, hogy el tudjanak menekülni. Hamarosan kiderül, hogy ez valaha rézbánya volt. A telér ugyan már kimerült, de találsz egy zöldes ércrögöt, amit el is teszel. Kisvártatva egy erősen bűzlő elágazáshoz érsz. Ha jobbra fordulsz rajta - lapozz a 325-re. Ha a fő alagúton folytatod az utat - lapozz a 370-re.