|
156. |
 Bármilyen
állattól származik is a csapás, az cikk-cakkban haladt. Még így is,
nehezen tájékozódva a ködben látod, hogy az ösvény összevissza kanyarog.
Mindenesetre továbbmész az úton, és följutsz egy dombtetőre, ahol ősrégi
sziklatömbök emelkednek a magasba, mint megannyi hegyes fog a kavargó
ködben. A szél itt erősebb és hát- borzongatóbb hangon fütyül a kövek
között. Aztán öblös hang szólal meg meghatározhatatlan irányból. - Ki
merészeli zavarni a Lidércek szent helyét? Akárki legyen is, bűnhődnie
kell! - A sziklák közt a köd egy alakká áll össze. A fején tompa fényű
korona világít, kezében pedig csillogó kardot tart. Akármerre futsz,
mindig eléd kerül. Meg kell küzdened vele. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|