|
394. |
| Menet közben észreveszed, hogy egymástól azonos távolságra egy-egy kürtőt vágtak az alagút fölé a földbe. Ezek világítják meg a bányát, és ezeken át szellőzik, de éppolyan magasan vannak és éppolyan megmászhatatlanok, mint az, amelyiken leestél. Nyilvánvaló, hogy ott régen rabszolgák dolgoztak, akiknek látniuk és lélegezniük kellett, de fogvatartóik nem akarták, hogy el tudjanak menekülni. Hamarosan kiderül, hogy ez valaha rézbánya volt. A telér ugyan már kimerült, de találsz egy zöldes ércrögöt, amit elteszel. Kisvártatva egy nagyobb kürtőt találsz, amely valószínűleg a főakna lehet. De a reményed hamar elillan, mikor látod, hogy a létrafokok a falban elrohadtak és az akna túl széles ahhoz, hogy kimássz rajta. Leülsz és átkozódsz egy darabig, de aztán úgy döntesz, más kiutat keresel. Ha továbbmész nyugatnak - lapozz a 355-re. Ha keletnek fordulsz - lapozz a 388-ra. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
