Az öreg Yaztromo korához képest igen fürge. Átkeltek a Vörös folyón, magatok mögött hagyjátok a szántóföldeket, és csakhamar az erdő szélére értek. De Yaztromo nem áll meg. Egy keskeny ösvényen megy tovább a fák sűrűje felé. A fény egyre csökken; bokrok és kusza gyökerek borítják be a kanyargó ösvényt, megnehezítve az előrehaladást. Megkérded Yaztromót, vajon miért nem fél attól, hogy megtámadnak benneteket az erdei szörnyek. Vigyorogva azt válaszolja, hogy varázstudományát jól ismerik és tisztelik errefelé, és senkinek még csak eszébe sem jut Yaztromóval ujjat húzni! Az estét nyugodtan töltitek az erdőben, majd másnap késő délelőtt elértek az Öreg varázsló tornyához. Egy csigalépcsőn követed őt a magasba, a torony tetején lévő szobájába. Körös-körül polcok, szekrények és apró, beépített fülkék szegélyezik a falakat, rajtuk üvegek, kancsók, könyvek, dobozok és mindenféle tárgyak sorakoznak. Tovább