|
135. |
|
Éppen az ajtó zárjával bajlódsz, amikor a kristálykulcs leesik a kezedből a földre. Apró darabokra törik, és ekkor már tudod; hogy minden elveszett. A mennyezet könyörtelenül közeledik a padlóhoz, és csontjaid fájdalmasan szétroppannak. Kalandod itt véget ér. |
|
|
|
|
|
|
|
|
