|
217. |
| Jó nagyot kortyolsz a finom vízből, élvezed, hogy végre nem érzed olyan száraznak a szádat, mint amilyen a sivatag. A délutáni nap könyörtelenül tűz, olyan erővel, hogy csak úgy perzsel a homok. Ellenállsz a kísértésnek, hogy megidd a maradék vizedet, és továbbmész. |
|
|