242.

A Sas megragadja éles karmaival a Pterodactylust, és görbe csőrét belemélyeszti a nyakába. A Pterodactylus halálsikolya egyre halkul, míg végül a hatalmas ragadozó tagjai úgy csapódnak a földhöz, akár egy kő. Jókedvűen gratulálsz a bátor sasnak, miközben az ismét dél felé száll veled. Átrepültök a Fehérvíz folyó fölött, alattatok egyre sivárabb a vidék. Mikor végre eléritek a sivatag peremét, a sas leereszkedik a földre. Már sötétedik, és a sas nem akar berepülni a sivatagba. Le- szállsz a hátáról, és rejtekhely után nézel. Egy üreg mellett döntesz, amelyet a porhanyós homokban találsz. Pirkadatkor ébredsz, és szomorúan veszed észre, hogy a sas hazaröpült. Végignézel a tájon, de nem látsz mást, csak puszta homokot. Miközben arra gondolsz, vajon milyen sors vár rád, nekivágsz a hosszú útnak dél felé. Amikor a nap felbukkan az égen, kellemetlen meleged lesz. Délre kiszárad a szád, és iszonyú szomjúság gyötör. Ha tudsz vizet varázsolni - lapozz a 297-re. Ha ezt a varázslatot nem tanultad meg - lapozz a 81-re.