149.

Amint kidugaszolod az üvegcsét, fehér füst hagyja el azt csillogó foszlányokban, és egy ember alakját kezdi felvenni. Egy köpcös, kövér ember ül a levegőben, egy lebegő selyemvánkoson, összefont karral, és turbánnal a fején. Félig átlátszik, és keresztüllátsz rajta. Mosolyog rád, amikor megszólal: - Tudtad, hogy ebben a pokoli üvegben ragadtam már több mint kétszáz éve? Nem tudom elmondani, mennyire örülök, és hálás vagyok a kiszabadításomért. Soha többé nem bízok meg ezekben a csalókban. Bah! Most hogyan segíthetek neked ifjú kalandozó? Szeretnél néhány Aranytallért (lapozz a 252-re), vagy egy kisebb mágikus tárgyat (lapozz a 67-re)?