277.

Az ajtó egy kicsiny földalatti börtöncellába nyílik, amelyet csak egy kicsiny faasztallal bútoroztak be, melyen egy gyertya ég. Patkányok rohannak keresztül a nyirkos padlón. A cella hátsó részében látsz egy alacsony, zömök férfit a falhoz láncolva. Félmeztelen, és látod, hogy vér szivárog lefelé az oldalából, a karja alatti mély sebből. Vékony copfjai, és hosszú szakálla van. Az álla a mellkasán pihen és nyögdécsel, nyilvánvalóan a tetemes fájdalmában. Hallania kellett, hogy beléptél a szobába, mert elkezd beszélni lassan, anélkül hogy felnézne. - Már mondtam ezerszer - krákogja -, nem tudom hol az emeráldszem. Talán nem is lenne baj, ha megölnél és végre befejeznénk ezt az egészet. - Nagyon megsajnálod a szegény törpét, aki azt hiszi rólad, hogy te vagy a bebörtönzője.