178.

Az ösvény vad cserjés közt kanyarog. A vidék teljesen elhagyatott, és a síri csöndet néha-néha csupán egy-egy varjú károgása töri meg. A madarak meg-megállnak fölötted a levegőben, mintha csak ellenőriznének utadon, s jelenlétük szorongással tölt el. Egy kisebb dombon áthaladva lenézel, és látod, hogy az ösvény a Shamutanti dombok lábánál egy kicsiny településhez vezet. Miközben a falucska közelébe érsz, a hangokból és zajokból arra következtet, hogy lakói otthon vannak. Minthogy az ösvény keresztülvezet a falun, nincs más választásod, arra kell átmenned. Ahogy elhaladsz a zsúptetős, kerek agyagviskók között, a sötét ajtónyílásokból szemek merednek rád, és lesik minden mozdulatodat. Az egyik kunyhóból hirtelen egy falusi férfi jön oda hozzád. Vagy másfél méter magas, zömök, vállas ember, csupán egy szakadt nadrág van rajta. Tekintete vad, hosszú vörös haja és szakálla csupa kóc. - Megállj, idegen! - kiáltja. - Mit keresel itt Cantopaniban? - Mit felelsz neki?