|
220. |
 A
dombról lefelé haladva majd egy idő után megállsz pihenni. Ráülsz egy nagy
kőre, és erőt gyűjtesz az előtted álló úthoz. Az ösvény egy völgybe vezet
le, ahol három domb aljában egy nagyobbacska falu húzódik meg. A nap
rohamos gyorsasággal tűnik el az égről, és úgy döntesz, hogy lemész a
faluba. Egy kiálló faág az arcodnak csapódik, és ugyanakkor élénk
csivitelés hangzik fel. A válladat szinte súrolva egy aprócska, hüvelykujj
nagyságú teremtmény röppen el melletted. Olyan, mint egy gyerek, de
igencsak véznácska, a bőre zöld, és átlátszó szárnyacskáival körülötted
röpköd. Egészen barátságosnak látszik, amikor a válladra telepszik.
Megszólíthatod, ha akarod - lapozz a 171-re, vagy
megszabadulhatsz tőle egy varázslattal: |
|
|