248.
    
A lány éles hangon felkiált. Kiáltását visszhangozzák a fák. „A nagy Sast szólítottam, ő szokott el- vinni mindenhová, ha utazom - mondja. - Nem úgy fog száguldani veled, mint egy táltos, hanem, ha megparancsolom neki, visszavisz a fészkéhez, a Rút Ivadék folyó túlpartjára. Órákig tartó veszélyes úttól kímél majd meg!” Mikor e szavakat kimondja, szárnycsapkodást hallasz, és a hátad mögött egy hatalmas Sas száll le. Nem érted, mit mond neki a lány, de a madár hirtelen a levegőbe röppen. Kar- maival derékon ragad, és viharos szárnycsapásokkal elröpül veled. A tisztás egy perc alatt eltűnik alattad. A Sas északkelet felé tart. Lábad alatt tisztások suhannak el, majd megpillantod a Rút Ivadék folyó szélesen hömpölygő, zöldes vizét. Hatalmas krokodilok és egyéb szörnyek hemzsegnek benne. Tovább