|
297. |
| Menekülés közben surrogó hangot hallasz. Megfordulsz, és látod, hogy Bakó az, egy repülőszőnyegen. Hirtelen megfordulsz, és kirántod a kardodat. De késő! Bakó Erőt varázsolt magának. A tarkódnál fogva megragad és fölemel. Felordítasz, amikor a szőnyeg a magasba röpül veled. Ekkor lelök a mélybe! Zuhansz, zuhansz… majd minden elsötétül a szemed előtt. Kalandodnak itt vége. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
