|
375. |
 Nem
veszel tudomást a rettenetes bűzről, és átkutatod a várat. Boldogan
hümmögsz magadban, amikor könyvekkel és aranyszobrocskákkal tömöd meg a
zsákodat. Egyszer csak sziszegést hallasz. Megfordulsz, és egy nagy fekete
árnyat látsz. Két ferde metszésű, izzó szem tapad rád a sötétben.„Köszönöm, halandó! - mondja a sziszegő hang. - Régóta várom a lelkedet! Most végre az enyém!” Menekülni próbálsz, amikor az árny átlibben Bakó teteme fölött. De menekülésre már nincs idő! Még el sem éred a bejárati ajtót, amikor a kénszag elviselhetetlenné válik. Ebben a pillanatban a vár vörösen izzani kezd, és felrobban! Kalandod itt véget ér! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
