|
120. |
| Iszonyatos patadübörgésre figyeltek fel, mely valahonnan kintről jön. Megállsz, majd épp akkor, amikor a dombra akarnál felrohanni, Tsietsin nagyúr húsz-egynéhány fős járőrcsapata bukkan fel előtted. Amikor megpillantanak, valaki elkiáltja magát, és elindulnak feléd. Elmenekülni már nem tudsz, és kezdetét veszi a csata. Hősiesen harcolsz, sokat a másvilágra küldesz közülük, de nagy a túlerő. Moichit legnagyobb rémületedre kapásból megölik, mondván, hogy áruló - de te jól tudod, hogy ő közöttük az egyetlen igazán hűséges ember. Kisvártatva jó erősen megkötöznek, és egy ló hátára szíjaznak. Tsietsin nagyúr örülni fog majd ennek a kis zsákmánynak - jegyzi meg egyikük csípősen. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|