|
155. |
 Amikor
a nap végre lebukik a dombok mögött, és sötétedni kezd, az idősebbek
beszéde egyre értelmetlenebbé válik számodra. Furcsa csattogásra ébredsz,
mintha kasztanyetta hangját hallanád. Észreveszed, hogy az elöljárók
nyitogatják féktelen gyorsasággal állkapcsukat. A csattogás egyre
erősödik, már mindenfelől hallod. Ha rémülten elmenekülsz -
lapozz a 145-re. Ha megvárod, míg elhalkul a különös
ének, mely előcsalta őket - lapozz a 133-ra. |
|
|
|
|
|
|
|
|
