158.

Végigrohansz a palota egyik hosszú folyosóján, és csakhamar eltévedsz a többnyire üres folyosók és szobák útvesztőjében. Csupán a szolgák és rabszolgák teszik a dolgukat, és döbbenten merednek rád. Amint befordulsz az egyik sarkon, az eléd táruló látványtól a földbe gyökerezik a lábad. Egyenesen Tsietsin nagyúrba botlottál, aki egy-egy Szamurájával az oldalán totyogva közeledik feléd a folyosón. Tsietsin testes, köt vér ember, dagadt, párnás pofazacskója, lefittyedő, hatalmas szája van. Két malacszemét felháborodottan mereszti rád. Többrészes kimonó van rajta, fölötte hatalmas aranylevelekkel díszített palást. Fején büszkén viseli a Sógun rangját jelképező fejdíszt.
Mikor fölismer, ijedten zihálva jelt ad testőreinek, sarkon fordul, és eldübörög. A Szamurájok kardot rántanak, meghajolnak előtted, és rád támadnak. Lapozz a 302-re.