161. |
fölé, és nagyot kortyolsz a Tudás Vizéből. Agyad megvilágosodik. Hirtelen mindenre tudod a választ, mintha te lennél az isten. Fenséges érzés, ezért képtelen vagy megállni, hogyne igyál még többet a vízből. A tudástól egészen megrészegülsz. Mindent tudsz, amit egy alkimistának, az udvar legbölcsebb tudósának és más szakembernek tudnia kell. Tudásszomjad kiolthatatlan, és egyre csak iszol, iszol; s még mindig nem elég: beleveted magad a medencébe, és elmerülsz a tudás vizében, melytől megmámorosodsz, és végül ott leled a halálodat. |
|
|
|
|
|
|
|