17.

Három napig mész a vad vidéken, míg eljutsz a Póklápig. Szinte alig pihensz, mivel nem szeretnéd, ha elfognának Ikirunak, az Árnyak Urának lovas Szamurájai. Amikor elérsz a rettegett Póklápig, hirtelen szokatlanul fagyossá válik a levegő, de azzal biztatod magad, hogy így legalább jó mélyen behatolhatsz Ikiru földjére, még mielőtt az tudomást szerezne jelenlétedről. Jobbra egy macskaköves út vezet fel északnak, a deltáig. Kis idő múlva tavakkal és ingovánnyal szegélyezett gáton haladsz át. Lassan leszáll az éj, és a félhomályban már alig látsz tovább az orrodnál. Végül is egy útkereszteződéshez érsz. A ködös macskaköves út északkeletnek tart. Egy kitaposott földút viszont északnak visz, a „Lélek Forrása” feliratot viselő útjelző tábla mellett. Egy másik gát viszont a párába burkolózó tó partja mentén nyugatnak tart. Ha van nálad térkép, amelyen fel van tüntetve a bíborpagodába vezető út - lapozz a 107-re. Ha nincs, és északnak indulsz tovább - lapozz a 285-re; ha nyugatnak mész - lapozz a 125-re, ha pedig északkeletnek, lapozz a 249-re.