|
230. |
| Berohantok a palotába, végigszáguldotok egy hosszú folyosón, és csakhamar eltévedtek a szobák és folyosók útvesztőjében, melyek többsége most üres, csupán a szolgák és rabszolgák teszik dolgukat, akik döbbenten merednek rátok. Amint az egyik sarkon befordultok, az elétek táruló látványtól földbe gyökerezik a lábad. Egyenesen Tsietsin nagyúrba botlottatok, aki egy-egy Szamurájjal az oldalán totyogva közeledik felétek a folyosón. Tsietsin nagy testű, kövér ember: dagadt, párnás pofazacskója, lefittyedő, hatalmas szája van. Két apró malacszemét felháborodottan mereszti rátok. Többrészes kimonó van rajta, fölötte hatalmas, aranylevelekkel díszített palást. Fején büszkén viseli a Sóguni rangot jelképező fejdíszt. Mikor felismer, ijedten zihálva jelt ad a testőreinek, sarkon fordul, és eldübörög. |