250.

- Nem ölhetem meg hidegvérrel ezt a Szamurájt - mondod fennhangon, erre mindenhonnan csalódott kiáltások hangzanak. - Lakolnia kell bűneiért! - kiabálják mindenfelől. - Bosszú! Bosszú! - A fogságba esett Szamuráj meglepetten ül fel, aztán mélyen meghajol előtted, és a kardját nyújtja. - Köszönöm, uram. Szívem mélyén még él a hűség Hasekawa Sógun iránt, de Tsietsin szolgálatában lévén ezt nem fedhettem fel. Mostantól megtagadom az áruló Tsietsint, és zálogul neked ajánlom a kardomat, uram. Fogadj hű szolgádul. - Ha magaddal viszed a Szamurájt - lapozz a 276-ra. Ha úgy gondolod, hazudik, és visszaküldöd Tsietsinhez - lapozz a 264-re.