|
336. |
|
Moichi megsebesült, de megölte ellenfelét. Megpihensz egy pillanatra.
Moichi boldogan rád vigyorog. - Jó harcos vagy, uram. Dicsőség az
oldaladon harcolni - mondja, és mélyen meghajol előtted. - Elég ebből a leplezett gúnyolódásból! - feleled. - Nyomás befelé! Végigrohantok a palota egyik hosszú folyosóján, és csakhamar eltévedtek a folyosók és szobák útvesztőjében, melyek többsége most üres, csupán a szolgák és rabszolgák teszik dolgukat, és döbbenten merednek rátok. Amint az egyik sarkon befordultok, a földbe gyökerezik a lábad az elétek táruló látványtól. Egyenesen Tsietsin nagyúrba botlottatok, aki egy-egy Szamurájával az oldalán totyogva közeledik felétek a folyosón. |