101.

- Ó, hogy a fenébe! - nyög föl Darmol Purgos, amikor meghallja, hogy jelenése van egy ponyvás szekérnél. Sebtében magára ölt egy gonosz, fekete köpenyt, kezébe vesz egy rettentő, sötét varázspálcát, és irtózatos, árnyékos szavakat kezd mormolni. Két másodperccel később eltűnik, és újabb három másodperc múlva nagy libbenéssel megérkezik a ponyvásszekér elé. Éppen bele egy ronda, lucskos tócsa kellős közepébe. Te bamba arccal figyeled, amint félelmetes ellenfeled egy darabig részeg búgócsiga módjára imbolyogva megpróbálja elkerülni, hogy teljesen elhasaljon a sárban, ami azért rettentő nagy tekintélyveszteség lenne a számára. Végül azonban sikerül szilárd talajra lelnie, és megállapodik. Arcán az egyensúlykereső, riadt kifejezést szinte azonnal felváltja a jól begyakorolt, gonosz vigyor.