|
126. |
| Őszinte beszéd. Arról nem is
szólva, hogy még ha eszedbe jutna is, akkor sem jutna az eszedbe az,
aminek az eszedbe kellene jutnia, mivel nem mondtam, minek kellene az
eszedbe jutnia, ezért aztán még az eszedbe jutható dolgok sem jutnak ekkor
ilyen hirtelen az eszedbe, ha nem tudod őket az eszedbe juttatni. Remélem,
érthető voltam. A lényeg persze az, hogy az öreg és bölcs Corvinus mondhatott neked valamit még az elhagyatott szekerekkel kapcsolatban, de már nem emlékszel pontosan. Hisz olyan régen volt. Már több, mint egy napja... Miközben ezek a magvas gondolatok forogtak a fejedben, a szekér addig nem átallott egy helyben maradni, nem mentesítvén téged ezáltal a döntés súlyos kényszere alól. Mi a csudát lehetne csinálni ezzel a szekérrel. Ha van lovad, most befoghatod eléje, de mivel úgyis tudom, hogy nincsen, csalni pedig nem szabad, inkább hagyjuk ezt a lehetőséget. Bemászol a szekérbe, hogy megnézd, mi van benne (lapozz a 290-re), vagy inkább hagyod a szekeret, és továbbmész az úton (lapozz a 240-re)? |
|
|