144.

Végre, végre! Sikerült beérned a faluba. Ott azonban hatalmas meglepetésben van részed. Egy teremtett lélek nem sok, de annyi se figyel rád, amint acélos léptekkel végigmennydörögsz az utcákon. Mágia ez, vagy csak süketek a polgárok? Bátor kalandozó nem ilyesmihez szokott! Sehol egy bársonyszőnyeg, sehol lenge öltözetű szüzek kórusa, sehol virágeső, sehol semmi. Hát ezért küzdöttél, ezért jutottál el idáig, ezért mészároltál le vagy egy tucat félelmetes ősmedvét (ez ugyan nem igaz, de messziről jött ember azt mond, amit akar), ezért volt annyi keserűségben részed? A savanyúságokról nem is beszélve. Ezért volt hát az a sok szomor, nyöször, csömör?
Ez így nem mehet tovább! Mit teszel: