|
202. |
| Egyszer csak szétnyílnak előtted az ágak,
és egy csodálatos - áttetsző - ruhába öltözött tündérnő lép eléd az útra.
Szőke haját messze lengeti a szél, kék szemei szikráznak mint a hegyi
tavak vize hajnalhasadáskor, formás csípője kecsesen ring járás közben. És
még képzelj ide sok szép és jó jelzőt a tündérrel kapcsolatban. Zengő
hangon megszólal: - Nemes vitéz, igazán megérdemelted, hogy átnyújtsam cégünk ajándékát, ezt a remekbe szabott varázskardot! - ezekkel a szavakkal a tündér kinyújtja lágy karjait és átadja neked a legszebb kardot, amit életedben valaha is láttál. A kard igazán csodaszép - köztünk legyen mondva, még szebb is mint a tündér. Drágakövekkel berakott markolatánál már csak csillogó pengéje szebb. De csillogó pengéjénél is szebb az aranyszálakkal beszőtt kardhüvely. De az aranyszálakkal beszőtt kardhüvelynél is szebben szikrázik a drágakövekkel berakott markolat. És ezzel a kör bezárult. Szóval szép az egész, na. |