|
217. |
| Füledben még visszacseng az öreg diadalmas kacaja, miközben érzed, hogy valami láthatatlan erő ellök a földtől. Egy darabig fölfelé repülsz, majd amikor elfogyott az energiád átbillensz, és belezuhansz az alattad fortyogó, Örök Kárhozat Szakadékába (mert, hogy az volt ez a szakadék, majd elfelejtettem). Innen pedig már nincs visszatérés. Mit szólsz, milyen frappáns elvarrása a történet egyik szálának? Kalandod véget ért. |
|
|
