|
283. |
| - Később sem fog semmit mondani, arra mérget vehetsz! - szól közbe egy borízű hang a közeli bokorból. A manó villámgyorsan a hang irányába fordul. Te is odanézel, és látod, hogy egy dús, fekete hajú, toprongyos, szakállas, jólöltözött, negyvenes éveiben járó, kopasz férfi kászálódik ki a tövisek közül. A fenekéből néhány különösen hosszú és hegyes tüske áll ki fájdalmasan. - A ménkűbe, nektek is pont ennél a bokornál kelleti megállni beszélgetni! - morogja, egy pillanatra kizuhanva tökéletes úriemberi stílusából. - Nem lett volna jobb az a szép galagonyabokor ott, tíz méterrel odébb? - lihegi, újabb tüskéket kaparva ki a talpából, és még mindig nem találva elveszett gentleman-i modorát. Tíz méterrel odébb nézel, de nem látsz se szép galagonyabokrot, se csúnyái, csak csupasz földet. Micsoda furcsa egy ember! - Nem arra, te homokagyú! A másik irányba! - veti oda neked a foga között, némi megvetést is tanúsítva ezzel. |