|
370. |
| A férfi amint visszanyeri egyensúlyát, egyetlen, begyakorlott, gyönyörű mozdulattal előrántja kardját, megperdül a sarkán, és lenyesi a fejedet. A csapás utánozhatatlan, felséges íve egykori jobb napjaidra emlékeztet (tudod, abban a füstben, ott, a sárkány barlangjában...). A járókelők elismerően bólogatnak. Ketten kirohannak a szatócsboltból és elvonszolják fejetlen holttestedet. Egy harmadik férfi fűrészport szór a vértócsára, nehogy a járókelők elcsússzanak a kövezeten, és a végén még kificamítsák a bokájukat. Néhányan leborulnak a lenyakazód előtt. A templomkertből fehér fátyolos szüzek vonulnak ki, megállnak előtte, és gyorsan eléneklik a direkt az erre az alkalomra rögtönzött „Ó, te hős, mily gyors a te fegyvered” című kórusművet. A sokat tapasztalt öregasszonyok könnyes szemmel néznek utána. Aztán hirtelen minden véget ér, és ellenfeledet magára hagyják a poros utcán. |