377.

Leguggolsz a szerencsétlenül járt férfi elé, és biztató szavakat duruzsolsz a fülébe. Ilyeneket, hogy „végül is nem olyan rossz az a rabélet”, meg hogy „a dolgok szebbik oldalát kellene néznie”, és „ha a vasbilincsek idáig még nem korrodáltak el, akkor igazán kellemesnek mondható itt a klíma” no meg „képzeld el, ha még kerékbe is törtek volna előtte” meg hasonló dolgokat. Furcsa, de a rabot nem sikerül felvidítanod velük. Háládatlan fráter! Te itt minden erődet megfeszítve megpróbálsz segíteni rajta, erre ő meg csak annyit se mond, hogy „köszönöm”.
- Köszönöm - szólal meg végül a rab. - De nem-e lehetne-e inkább eloldozni a bilincseimet? - kérdezi tapintatosan.
- Még mit nem! - feleled határozottan - Hát azt hiszed, azért jöttem én ide? - Majd sértődötten felhúzod az orrodat és távozol a cellából. Odakint nem vesztve lendületedből megcélzod a barlangból kivezető utat. Lapozz a 156-ra.