314.

Leülsz pihenni, s végiggondolod, mit is csinálj. Hirtelen megcsúszol a hideg kőburkolaton, és véletlenül feldöntesz egy üvegkancsót, amely a falhoz gurul, és széttörik. Az üvegszilánkok közül parányi, alig egyarasznyi emberke lép elő, és elindul feléd. Felnéz rád, és csípőre tett kézzel, alig hallhatóan így szól: - Köszönet neked! Száz éve raboskodom ebben az átkozott kancsóban. Mivel hálálhatom meg a jóságodat? - Ha megkérdezed tőle, vajon hol találhatod Csontos Zanbart - lapozz a 234-re. Ha azt kérdezed meg, vajon ért-e a sebek gyógyításához - lapozz a 94-re.