Az öreg fogadós odasiet az ajtóhoz, és elhúzza a vasreteszeket. A nyitott ajtón egy díszes bíborköpenybe bújt kövér, kopaszodó férfi nyomul be az ivóba, és sebesen körbepillant. Észrevesz, és nagy dérrel-dúrral elindul feléd. Látszik rajta, hogy nem szokott a sietséghez, hiszen a helyiséget bevilágító gyertyák pislákoló fényében nagy izzadságcseppeket veszel észre a homlokán. Amint a közeledbe ér, gyorsan megszólít: "Hallgass ide, idegen! Beszélnem kell veled! Kérlek, ülj le. Nagyon fontos, hogy szót váltsunk!"
Amikor a férfi odafordul a fogadóshoz és egy csettintéssel ételt és italt kér, nyilvánvalóvá válik számodra, hogy az ismeretlen tekintélyes ember lehet, de az arca szomorúságról és bánatról árulkodik. Mivel kíváncsi vagy, ki lehet ő, úgy döntesz, meghallgatod. A férfi odahúz neked egy széket, int, hogy ülj le az asztalához, a fogadós pedig forró húslevessel, sült libával és mézborral megrakott tálcával kerül elő. A bíborköpenyes férfi némán ül veled szemben, úgy bámul, miközben lakomázol, mintha valami célja volna veled.
     

< Vissza | Tovább >

   

A háttértörténet átugrása