165. |
||
Az Öreg hálálkodik, és félénken befűzi a cipőit. Közlöd vele, hogy semmiféle veszélyt nem jelentesz számára, lecsillapodik, és visszaparancsolja a kutyáját. Elmondja, hogy ezen a területen át vezet az egyetlen út, amely a belső termek felé visz. Néhány évvel ezelőtt egy különösen nagy tavaszi hóolvadás miatt a folyó felduzzadt, és elvágta őket a külvilágtól. Az itt élők szinte kivétel nélkül éhen pusztultak. Zagor, mivel tudta, hogy védelemre van szüksége a külvilággal szemben, megátkozta a területet. Azok a teremtmények, amelyek túlélték az éhezést, az Örökéltű Lények, most az átjáróknál őrködnek. Elkezd felőled érdeklődni. Mit teszel? |
||
Őszinte vagy, és megmondod kutatásod célját | ||
Megköszönöd a beszélgetést, és a déli ajtón át távozol | ||
Megpróbálod hirtelen felkapni a kulcsokat, és kirohansz a legközelebbi ajtón | ||