353. |
||
Hirtelen az Öreg felé szúrsz, ahogy kitárt karokkal feléd ugrik, és kardod átjárja mellét. Káromkodsz, amikor rájössz, nem is akart bántani. Vad izgatottsága pusztán annak tudható be, hogy a hosszú fogság után végre kiszabadult. Most már nem tudhatsz meg tőle semmit azokról a veszélyekről, melyek még rád leselkednek. Folytasd utadat a folyosón. | ||