356.
     
Az öregember rád néz, fogadja köszönésedet, és hellyel kínál. Leülsz az asztalhoz, és észreveszed, merőn bámul. Tekintete hipnotikussá válik, de még idejében észleled, és elkapod a szemed róla. Szólásra nyitja száját, és meglepetésedre egy aggastyán hangja helyett egy erőteljes férfihangot visszhangzik a szoba, úgy, mintha maguk a falak szólaltak volna meg. Újra az öregre nézel, és látod) amint a szemed láttára alakul át. Termete megnő, cafatokká szakadt rongyai aranyból és bársonyból készült palásttá válnak. Fekete szemét rád emeli. Már várt rád... Tovább.