|
148. |
| Végre valahára eléritek az utolsó ormot, és végigtekintesz a Szélpusztán. Egészen sötétedésig lovagoltok, és egy békés éjszakát töltötök el egy, az Ezüstfolyó északi partján álló elhagyatott kunyhóban. Nem sokkal pirkadat után újra nyeregbe szállva, Yaztromo tornya felé nyargaltok. Délre eléritek az úticélt, és izgatottan kiáltozol öreg barátod után, ahogy feltűnik a torony. Azonban senki sem válaszol, és a mosoly hamar lefagy az arcodról. Egy bokorhoz kikötöd a lovadat, és az ösvényen Yaztromo ajtajához sétálsz. Észreveszed, hogy a mágus kertjében a növények elszáradtak, és csúf bozót lepte el, melynek hosszú, fekete tüskéi nőttek. Ez a feltűnő változás, mely néhány nap alatt ment végbe, igencsak szöget üt a fejedbe. Megkongatod a rézharangot, de senki nem válaszol. Egyszer csak egy jókora varjú száll le egy ablakból, és a földre ejt egy papírdarabot. Fölveszed, és elolvasod Yaztromo neked írt üzenetét: |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|