269.

Követitek a vérnyomot az alagút kanyarulatában, míg el nem éritek egy sötét verem szélét. Fáklyáitok fénye nem tudja bevilágítani a verem alját, de kétségtelen, hogy valami lenn tartózkodik és csontokat rág. A láthatatlan lény megérzi a jelenléteteket, és mély, undorító hörgést hallat. - Valószínűleg a Gargantis lesz az - suttogja Borri. - Van nálam egy kötél, ha valamelyikőtök le akar mászni. Túl kövér vagyok, hogy magam menjek. - Symm fagyos pillantást vet a Törpére. - Le kellene téged hajítanom oda, hogy elvond a figyelmét; amíg leszállunk! - Csak vicceltem - nevet Borri idegesen. Úgy véled, közbe kell szólnod, és azt mondod, ha az ott maga a Gargantis, akkor a vermet nyilván alulról is meg lehet közelíteni, hiszen nem ugorhatott le csak úgy oda. De kinek a felügyelete alá tartozik ez az alagútrendszer? A Gargantis lenne az, vagy egy másik lény, amely fogságban tartja a bestiát? Senki nem tudja a választ. - Nos, mit tegyünk? - kérdezi Borri. Ha vállalkozol rá, hogy leereszkedsz a verembe a kötélen - lapozz a 117-re. Ha inkább visszagyalogolnál a főalagútba, balra fordulnál, és az elágazáshoz mennél - lapozz a 222-re.