|
277. |
| A lovas megállítja a karavánt, és egy szekeret küld, hogy Borrit és a léggömböt felvegye. Most már mindhárman újra együtt vagytok, és a Nagy Síkság felé utaztok. Borri kicsomagol egy kis rongyot, melyben lédús, vörös bogyók vannak, és megkínál vele. Symm rémülten néz rá, és felkiált: - Ne edd meg! Bolondbogyó az, és biztos, hogy a teljes őrületbe visz! - Kikapja a bogyókat Borri kezéből, és jó messzire elhajítja őket. - Azt hittem, valami helyi finomság - mondja Borri megrökönyödve. - Jó, hogy nem ettem belőle korábban. - Az órák egyre telnek, és azon tanakodtok, vajon megtaláljátok-e az Üvöltő Alagutakat. Egy kisfiú, aki veletek utazik a szekéren, az út során most először megszólal: - Tudom, merre vannak alagutak. Adjatok valami ajándékot, és megmondom, ha odaérünk. - Mivel nincs semmi vesztenivalód (eltekintve tulajdonaid egyikétől), egyetértesz, és megint felcsillan a remény sugara. Késő délutánig halad a karaván a Nagy Síkságon keresztül, amikor a fiú felül a szekéren, és egy távoli dombocska felé mutat. - Ott van! Ott van az Alagút! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|