|
400. |
| Odamész a törpékhez és megkéred őket, hogy vezessenek el Gillibranhoz. Gyanakodva méregetnek, de végül is, sebeidet és szakadt ruhádat látva, ráállnak a dologra. - Ezeket, ugye, a Fekete Erdőben szerezted - mondja az egyik törpe, agyagpipájával a testedet díszítő mély vágásokra mutatva. - Vannak emberek, akik sose tanulnak. A kalandorok mind egyformák. Én ennek nem látom értelmét. Nyomodban a két törpével elindulsz a falun át, s közben érzed, hogy a törpék népe minden mozdulatodat lesi. Valamennyien mögéd szegődnek, és most már egész díszkíséret halad mögötted. Reménykedve suttognak, morognak egymás között. Csakhamar elérsz egy kőlépcsősor aljába, mely egy kőházba vezet fel. A ház előtt egy fából faragott, díszes trónuson parányi, hosszú szakállas öregember ül. Korona van a fején, de arcát két kezébe temeti, és igencsak szomorú. Felszaladsz a lépcsökön, és közben előveszed a hátizsákodból a kalapács fejét és nyelét. Amikor az öreg törpe ezeket a tárgyakat megpillantja, felcsillan a szeme, és talpra szökken. |