A
folyosó hirtelen véget ér egy nagy, sziklába vájt barlangban. A göröngyös
földön ül a Krell, melynek tüskékkel borított páncélját iszonyúan kusza
végtagok ölelik körül. Kocsányon lógó szemekkel méreget, miközben egyik
ollója egy szikladarabbal játszadozik. „Étel! Étel! - mondja. - Mmm, mmm,
étel. Igen, étel!” Lábaival elrugaszkodik, és megtámad. |