Szeret-Klézse Alapítvány

andras2.jpg (3794 bytes)

Főoldal

Klézse

Alapítványunkról

Hírek, aktuális

Duma András írásaiból

Javaslatok a magyar nyelv oktatásához

Deáky András életrajza

Egyűttmüködés a Kinyílik a világ Alapítvánnyal

Legedi István tánc és énektanár

Petrás Incze János Tájszoba

Fotogaléria

Kiadványaink, letölthető anyagok

Rólunk írták

Támogatóink

CSÁNGÓMAGYAR CSELEKVÉSI TERVEK

Csángó himnusz

Cikkek, írások

BANKSZÁMLASZÁMAINK

Moldvai magyar szervezetek

MOLDVAI CSÁNGÓMAGYAROK SZÖVETSÉGE (MCSMSZ) RO-5500 Bacau, O.P. 1. C.P. 124. Tel: 00 40 234 143 886

E-mail: mcsmsz@easynet.ro

VIA SPEI CSÁNGÓ IFJÚSÁGI SZERVEZET (!)

SZERET-KLÉZSE ALAPÍTVÁNY RO-607105 Cleja Tel:+40 234/253269 Fax: +40 234/253269

E-mail: aduma@xnet.ro

SZENT-ISTVÁN EGYESÜLET

Pusztina

Elnök Nyisztor Tinka

Tel 00 40 234 384550

SZERET KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY

Románvásár
Elnök: Bogdan Ţurlui
E-mail: turlui@yahoo.com

Weblap: www.ceangai.ro

Menet a csíksomlyói búcsúba

Tánc lejátszása >>>>>

Petrás Incze János Klézsei Napok – 2012

>>>>>>>

"Szeret-Klézse" Alapítvány székháza

4 éves a Klézsei Anyanyelvi Tábor

Augusztus 9-18. közötti napokat ismét a moldvai Klézsén és Székelyföldön tölthettük. A tábor résztvevői radnótis tanárok: Balassa Erzsébet, Etédi Emőke, Laukonidesz József, Monostori Zsuzsa és Morvai Éva; egy volt diákunk, Hrabák Zita és a 9.A osztály ( osztályfőnök: Morvai Éva) néhány diákja.

A szokásoknak megfelelően délelőttönként foglalkozásokat tartottunk a Klézséről és Forrófalváról érkező általában 30-60 gyereknek. A kézműves, tánc, anyanyelvi, matematikai foglalkozásokat a gyerekek életkorának megfelelően próbáltuk alakítani, hiszen a legkisebb 5, a legnagyobb 16 éves volt.

>>>>>

Klézsei időjárás >>>>>

Klézsei gyerekek levelezőlistája >>>>>

Csíkfalusi csángó rádió >>>>>

Oktatás a "Szeret-Klézse" Alapítványnál >>>>>

2010 - Karácsony >>>>>

Kedves Látogató!

Üdvözöljük a SZERET-KLÉZSE Alapítvány honlapján!

Az alapítványt abból a célból hoztuk létre, hogy képviselje és elősegítse a csángó magyarok érdekeit és jogait a román állam keretén belül. A „SZERET-KLÉZSE ALAPÍTVÁNY” 1999-ben az első Csángóföldön bejegyzett alapítvány volt, mely a csángók gondjaival kezdett foglalkozni, ezekre megoldást keresni.

Az alapítvány létrehozása előtti évtized tapasztalataiból kiindulva úgy gondoltuk, hogy a hosszú évtizedek, sőt évszázadok alatt felhalmozódott problémákat senki nem fogja megoldani, ha mi Csángóföldön élők nem kezdeményezünk. Itt minden korosztály segítségre szorul. A legfontosabbnak azonban mégis a fiatal korosztály, a gyermekek problémáit tartjuk. Az ő fejlődésükben életbevágóanfontos a segítség – a mi és a mások segítsége és támogatása. Ezen kívűl természetesen az öregek, a szegény családok, a sokgyermekes családok segítését is fontosnak tartja az alapítványunk.

Az alapítvány általában a moldvai csángó falvak oktatási és kulturális problémáival foglalkozik szociális módon. Iskolán kívüli köröket szervezünk, segíteni akarjuk azokat a fiatalokat, akik a jövőben pótolják majd a hiányzó csángó értelmiségi réteget. 2001-től beindítottuk Klézsén a magyar nyelv oktatását. Minden programunk magyar nyelven zajlik: vasárnapi tánc és táncesték, színpadjátszás, furulyaoktatás.

Minden évben táborokat szervezünk a gyerekekkel, melynek főcélja az, hogy ismerjék meg magyar nemzetüköt.

Az alapítvány szociális tevékenységet is folytat. Ennek bázispontja az alapítvány hivatalos székháza, mely a Klézse település Budának nevezett részén van.

Csángóföldön jártunk

Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar.
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.

"Csángónak megmaradni azt jelenti, hogy egész életedben önazonosságod állandó veszélyeztetettségével számolhatsz".

Úgy gondolom, hogy ezt senki nem értheti, aki valamennyire is nem ismeri a csángók történelmét, nem járt ott, nem beszélgetett az ott élő emberekkel...sőt...

Vitathatatlanul sokan voltak, akik azzal a céllal mentek el a Csángóföldre, hogy tanulmányozzák a csángómagyarok történelmét, mindennapi életét, hitvilágát, egyházi énekeit, nyelvét. Sokan közülük - mint ez az írásaikból kiderül - mélyen együttéreztek nehéz sorsukkal, csodálták hitüket, hűségüket, ősi kulturájukat.

Mégis, minden jószándék és kutatás ellenére vannak félreértések, hiányosságok, bizonytalanságok ezekben az írásokban. Az igazi, a leghitelesebb képet persze az jelentené, ha mind több olyan írás lenne, amit ők írtak magukról, a hitvallásukról, a hovatartozásukról, a harcról, melyet olyan nagyon régen vivniuk kell napról-napra, évről évre, évtizedről-évtizedre az identitásuk megőrzéséért.

Erdélyben nem olyan régen jártam először, 2 éve, de azóta nincs olyan év, hogy 1-2 alkalommal ne mennénk újra vissza. Valami, amit nem tudok megfogalmazni újra és újra arra ösztönöz, hogy visszatérjünk...

Klézse műholdról