Háttértárak
üzembe helyezése, üzemeltetése,
karbantartása (összehasonlítás)
Ilyen adat például a fordulatszám amit RPM-ben (Rotation Per
Minute = fordulat per perc) szoktak megadni a gyártók. Ez nyolc-tíz
évvel
ezelőtt általában 3600rpm volt aztán jöttek az egyre gyorsabb 4400 és
5400rpm-es
lemezek és napjainkra már szinte minden számítógépben a 7200-as
fordulatú
merevlemezek dolgoznak. Vannak már 10 000 és 15 000 RPM-es
úgynevezett SCSI merevlemezek is amelyeket leginkább szerverekben
alkalmaznak mert
az a jó tulajdonságuk van, hogy ugyanolyan sebességgel tudnak több
irányba
dolgozni mint egy irányba. És vannak a legújabb otthoni
gépekbe
szánt Serial ATA II-es meghajtók amelyek 10 000-es fordulaton
pörögnek.
Ezeknek legnagyobb előnye hogy elméletben kétszer akkora adatátviteli
sebességet lehet velük elérni mint a 7200-as fordulatú Serial ATA I-es
meghajtókkal. Egy másik fontos adat a gyorsító tár ami 8-10 éve 128 KB
volt
aztán jöttek a 256 KB illetve az 512 KB gyorsító tárral rendelkező
merevlemezek
és napjainkban már 2 MB illetve 8 MB az elterjedt. És végül a
legfontosabb adat
a tárolókapacitás: manapság már a 40 gigabájtos lemezek kiveszőben
vannak
egyrészt mert kevés adat fér rájuk, másrészt mert legyártásukhoz
majdnem annyi
pénzre van szükség, mint a kétszer akkora kapacitású 80 GB-os
merevlemezeknél.
A ma legnagyobb kapacitással rendelkező merevlemezen 400 GB adat
tárolható.
Üzembe helyezés
Ha megvesszük a pénztárcánk és igényeink szerint
legjobbnak
ítélt merevlemezt és hazavisszük ,az első dogunk becsavarozni a házba
amit a
jobb minőségű winchesterekhez alaptartozék ként járó négy csavar
segítségével
tehetünk meg. Utána rácsatlakoztatjuk őket a tápegységre egy
úgynevezett Molex
csatlakozóval amely a tároló egyes részegységeinek szolgáltatja a
különböző
feszültségeket, ha ezzel megvagyunk jöhet az adatkábel amely kétféle
lehet, az
egyik a Parallel (párhuzamos) ATA 80 eres jól ismert kábele és lehet az
új
szabvány szerinti Serial (soros) ATA kábel (attól függ milyen
csatlakozóval
felszerelt
merevlemezt vásároltunk).
Ezek után bekapcsolhatjuk számítógépünket és jöhet a
partícionálás. Jobb esetben van másik winchesterünk amire már telepítve
van Windows
és meg tudjuk oldani a partícionálást grafikus felületen például a
Partition
Magic nevezetű programmal.
Abban az esetben, ha nincs másik merevlemezes meghajtónk
vagy van csak nincs rajta operációs rendszer, akkor DOS-ban kell
véghezvinnünk
a partícionálást amely egy hozzáértőnek nem nehezebb mint Windows-ban,
de egy
laikusnak komoly gondokat okozhat. Ez esetben a boot-olást a Biosban
(az
alaplap epromjában) át kell állítani vagy Floppy lemezre vagy CD-ROM-ra
attól
függően, hogy van e Windows 95, 98 vagy Millenium telepítőlemezünk. Ha
az
átállítással megvagyunk és elmentettük az új beállításokat akkor
újraindul
számítógépünk és feltesz egy kérdést amire a válasz CD-ROM-ról való
indítás
esetén Windows indítása CD-ROM támogatással (ilyenkor a DOS egy
virtuális CD
meghajtót hoz létre a memóriában), Floppy-ról (hajlékony lemez) való
indítás
esetén pedig Windows indítása CD-ROM támogatás nélkül. Ha CD lemezről
indítottuk számítógépünket bele kell menni a CD-n a „win95” „win98”
vagy
Millenium esetében a „win9x „ könyvtárba (attól függ hogy milyen
telepítő lemezről
indítottuk számítógépünket) erre azért van szükség, mert ott van a
parancsértelmező
és ha ezzel megvagyunk be kell írni az „fdisk” parancsot, ekkor
megkérdezi a
program hogy engedélyezzük e a nagy meghajtók kezelését, erre minden
esetben
igen a válasz. Utána egy új képet kapunk amelyen négy művelet közül
választhatunk, itt a „DOS partíció vagy logikai DOS meghajtó
létrehozása”-t
választjuk. Eztán egy újabb választási lehetőség adódik itt pedig attól
függ
hogy melyiket választjuk, hogy hány darab partíciót szeretnénk
létrehozni.
Hogyha második winchesternek vettük az eszközt akkor érdemes egy
partíciót
csinálni mert jobban el lehet igazodni a kevesebb partíción. Ekkor még
egy
kérdést tesz fel a program: „Szeretné e igénybe venni a meghajtó
legnagyobb
méretét és a partíciót aktívvá tenni?” Ha egy partíciót szeretnénk
akkor
értelem szerűen az igent választjuk. Ezek után meg kell formázni a
lemezt. Ezt
megtehejtük DOS paranccsal vagy, ha Windows XP-t telepítünk az is
felajánlja a
formázást méghozzá nem is egy hanem 2 fajta fájlrendszerben NTFS és FAT
32. Az
NTFS-t a Windows NT számára kifejlesztett fájlrendszer, mint a neve is
mutatja:
NT File System. Ezt a lehetőséget azért ajánlja fel a telepítő, mert a
Windows XP
egy NT alapú operációs rendszer amit átdolgoztak és így képes
multimédiás
alkalmazások és játékok futtatására is amire az NT csak részben volt
képes. A
FAT 32-es fájlrendszer az otthoni felhasználásra a legideálisabb. Az
NTFS
fájlrendszer előnye, hogy nagyobb szektorokat hoz létre, ezért kevesebb
darabba
töredeznek szét fájljaink.
Üzemeltetés és karbantartás
Ha a Windows-t sikeresen feltelepítettük jöhet a
mindennapi
használat. Először is fontos hogy az alaplap lemezkezelő programját
feltelepítsük mert akkor érjük el azt a sebességet amire a winchester
képes. A
miden napi használat során hibák keletkezhetnek a fájlrendszerben,
ezeknek a
hibáknak a kijavítására szolgál a ScanDisk nevű segédprogram ami a
Windows
alaptartozéka. Egy másik lemezkarbantartó programot is tartalmaz a
Windows, ami
még a ScanDisk-nél is fontosabb ez pedig a lemeztöredezettség-mentesítő
program. A winchesteren adatokat tárolunk, majd letöröljük és újra
írujnk a
helyére és ez töredezettséghez vezet, mert a fájlt, amit felmásolunk a
merevlemez automatikusan oda írja, ahol van szabad terület és például
ha van
egy 100 MB-os fájlunk és ezt letöröltük és ezután felmásoltunk a
lemezre egy
200 megabájtos fájlt akkor az új fájlból 100 megabájtot a réginek a
helyére ír
a winchester, a maradék 100-at pedig kénytelen máshova írni (ahol van
hely) és
amikor el akarjuk érni ezt a fájlt akkor a winchester olvasófeje nem
tudja
egybefüggően visszaolvasni hanem amikor a végére ér az első 100 MB-nak
akkor át
kell ugrania oda ahová a másik 100 MB-ot írta és onnan kell folytatnia
az
olvasást és ettől merevlemezünk jobban igénybe van véve, ebből
következik, hogy
lassabb lesz. Ennek a kiküszöbölésére szolgál a töredezettség mentesítő
program. Ennek futtatásához minimálisan 15% szabad hely szükséges. Ez
úgy
történik hogy a nem folyamatos (töredezett) fájlokat a program
betömöríti és
áthelyezi a winchester egy másik részére és elkezdi visszaírni
folyamatosan úgy
hogy lehetőleg egy fájl folytatólagosan helyezkedjen el a lemezen, ez
persze
annál eredményesebb minél több a szabad lemezterület.