Levéltöredékek

mindenki vívja a saját maga harcát. így vagy úgy, de mindenki küzd valamiért. aki nem küzd, az nem edződik. a kímélet nem segít semmin...a kímélet nem tanít, inkább elutasít. sokan arra törekednek, hogy ne legyen gondjuk, és csak élhessenek szép csendben. én egyre inkább azt latom, hogy magának az embernek, mint fajnak, ez nem adatott meg. az ember azt a teremtési szakaszt vállalta, hogy elviszi a terheket a partokig...de oda belepni, mar nem ebből a világból fog... te is arra törekedj, hogy mindig legyen valamiért, vagy valakiért tenni. valamiért vagy valakiért élni. szeretni.
 
a szellem végtelensége leginkább elalvás és ébredés környéken mutatkozik meg. ilyenkor válik kézenfekvővé a tudat számára, hogy a testben lakik. bár persze a teste körül...másképp nem lennének megérzéseink és benyomásainak. ezek a legfrissebb élmények a testi tudatról. ezért erősek és a szellem ezért választja őket elsőnek vagy utolsónak. persze közben is vannak élmények, igazság szerint sokkal erősebbek vagy mélyebbek, de azok felfogásához nagyon éber jelenlét kell, és erős akarat.
 
... teljesen tiszta, hogy beszélsz hozzám. hisz én is beszélek. a lehetséges összes nyelven ahogy ember megérintheti a másikat.
 
legyél holnaptól a megkérdőjelezhetetlen. nem biztos, hogy szimpatikus mindenkinek, de legyél az, aki tudom, hogy vagy! nem mindig a mosoly segít! nem mindig a durvaság a büntetés. nem mindig a legtöbb a legjobb és nem mindig a leggyorsabb lesz az első.
 
A szerelem vége olyan, mint amikor a mérleghintáról leszáll valaki és csak a másik marad ott... most egyedül kell megtalálnod az egyensúlyt.
 
gyerekcipőben jár még bennem a féltékenység elleni harc...hiszen az egyik legerősebb érzelem kerül szembe a meztelenül álló értelemmel és mindkettő csak kinevetni akarja a másikat. ahelyett, hogy valami közös utat választanának. talán belőlem táplálkozik ez az érzés, hiszen azt gondolom, hogy egy embernek sok élményen és tapasztalaton kell végigsétálnia, hogy önmagává válhasson egyszer. de mi van, ha ez a tapasztalat mindenkinél mást jelent, másképp, máson át!? talán csak egyszerűen szeretettel kell gondolni a másikra, amikor tudjuk és tehetjük és minden úgy fog alakulni, ahogy azt megálmodtuk már...vezessen bármin is át, vagy bármerre...
 
kell, hogy legyenek tiszta erényeink, megkérdőjelezhetetlen erősségeink, hogy ebbe a világba születhettünk. és kell, hogy legyenek pótolandó hiányosságaink és  megtanulandó leckéink, amiért ebbe a gyönyörű világba kellet születnünk.
 
amikor megéreztem benned azt a tisztaságot, ami engem is átmos, akkor megfogadtam magamnak valamit. azt, hogy én annyira foglak szeretni, amennyire csak tőlem telik. annyi mindent oda fogok adni magamból, amennyit csak tudok. annyiszor fogok segíteni neked, ahányszor csak lehet. olyan ragyogóvá teszlek, amennyire embert és nőt csak tudok az én erőmből. és, hogy miért? mert ez jár neked. mert azt akarom, hogy csodás légy! azt akarom, hogy boldog legyél. és ha mindezt meg tudom tenni önzetlenül, úgy, hogy ha kell el is engedjem és a legszebb gyümölcsöd ne nekem teremjen le...akkor talán-talán én magam is feloldozást kapok mindenért amit eddig elkövettem bűnként életemben.
 
a szív pedig végtelen nagy... mindennek van ott hely. nem kell attól tartani, hogy eltűnik belőle az, ami addig életben tartotta. de más alakot fog felvenni egy idő után, így védi meg magát örökre.
 
nem kell azt bizonygatnunk egymásnak, hogy mennyire szeretjük egymást, és azt sem, hogy mennyit tettünk a másikért vagy az értünk. ezt tudjuk jól. a szerelemnek nincs számlája.
 
már mindenben és mindenkiben kezdem látni a szépet. megértem az okokat. látom a törekvést. megértem a mértjüket. a tettek mozgató rugóját. egyre szebbek az emberek. csak figyelni kell.
 
minél erősebb a nyomás, annál erősebb a felszabadultságra való vágy. minél erősebben el akarnak titkolni, annál erősebben akarod megmutatni magad. 
teljes a rend. 
 
valamiért mindig úgy latom, hogy fizetni kell az életben. ez egy olyan tulajdonságom, amit jó lenne elhagyni. harcolni akarok folyamatosan. mert azt gondolom, hogy akkor győzhetek. pedig legbelül tudom, hogy a legnagyobb győzelem az lenne, ha e gondolat felett diadalmaskodnék és elhagynám az életemből.
 
csak akkor értheted meg, ha túlnézel a határokon. ahhoz pedig el kell menni a határokig. az ember pedig csak nagyon hosszú idő alatt jut el a határok felfedezéséig. valószínűleg a folyamatosan belül motoszkáló kérdés és tudásvágy évezredeken át piszkálja a kollektív tudatról levált lelket. és életszinteken át, életsorozatokon át egyre tágítja tudatának és értelmének határát. így lehetett nálam is. így válhatott lehetségessé, hogy gyermekkoromban visszatérő álomként rendszeresen átéltem és végignéztem a születésem... saját szemszögemből. de erre csak akkor jöttem rá, az után jöttem rá, hogy a másik határ a halál. akkor, amikor becuccozva széttáncoltam magam, és amikor tiszta tudattal néztem farkasszemet vele először Irakban. amikor ott van közvetlenül melletted a határ. ilyen erős lökések kellenek az ébredéshez. mondhatnak nekem bármit, ha nem élsz meg szinte teljesen végleges állapotot az életedben, akkor nem garantált az értelem fellángolása. ha nem kell hinned semmiben... nincs miért élned. ha nem kell keresned valamit, nincs miért élned. ha nem kell tenned valamit, nincs miért élned. mindig van mit szeretni. mindig van kit szeretni.
 
ha végig nézem az életem... csodálatosnak találom. minden sebem begyógyult. minden virágom kinyílt. csak az nem nyílt meg ki, amit nem ültettem el. mert az a legszebb és legértékesebb. annak a magjából fog kikelni az, aminek gyümölcse lesz. ez pedig a család. a saját vérvonalam.
én nem akarok olyan ócska dolgokat az életemben, amit más családokban, más kapcsolatokban láttam. mások kimondják vagy nem, az engem nem érdekel. tombol a hazugság, az önámítás és a közöny mindenhol. kapitális hibák sorozata a mai társadalmi beállítottság.
én nem akarok ilyen kapcsolatot. ez az egy dolog legyen teljesen, de teljesen tiszta az életemben. ennek makulátlannak kell lennie. mert egy ilyen érzelemvilággal átszőtt állapothoz kapcsolódhat majd csak egy magas intelligenciájú lelek. egy magas intelligenciával létező gyermek. én ezt akarom. én erre készültem akkor is, amikor meg tudatlanul, vagy már tudatosan, de kiéltem és megéltem a vágyaim. mondtam már neked, hogy aki ezt megosztja velem, az a szememben szent.
de ha nem sikerül, akkor ez a magot, ezt az utolsó magot inkább magammal viszem majd ebből a világból, nem akarom elpocsékolni. ezt is mondtam már neked, hogy egy univerzális lénynek nem csak lehetősége, de kötelessége is megválasztani azt az időt és teret, azt a világot, ahol szaporodik. ahol teljesen beteljesül mint teremtő lény. ezek nem csak nagy szavak. ez a teremtés könyvében is szereplő alapgondolat. ebben biztos vagyok.
 
sok dolgom van ebben a világban. felelősséggel tartozom ez életnek. az élet hordozója, fontos titkok és ösvények ismerője és őrzője vagyok. elemi erőt érzek magamban pár napja. a világ változik. a bolygó hamarosan újrarendezi magát. mint ahogy minden növény a földhöz öleli magát a gyökereivel, úgy vagy összekötve te is a szülőbolygóddal. ne hidd, hogy külön vagy, ne hidd, hogy nem vagy része a bolygónak, hogy bármennyire is el tudtak téged távolítani attól, ami vagy!
 
minden okkal történik. persze ez közhely , ha így mondja az ember. mert sajnos nem sok rálátása van a mai embernek a felszín mögött húzódó folyamatokról. ha pedig belelát néha néha, akkor többnyire hátrahőköl. mert olyan dolgokat lat meg, amit inkább ne látna.
ez így van mindannyiunkkal. a különbséget az teszi, hogy ki miket reagál rá. aki elfogadja, az egyre többet fog bele nézni, mert tudat alatt, vagy akar tudatosan megérti, hogy ezek a "törvények" magasabbak,mint azok amikkel a mindennapi életben találkozunk.
tehát, mindaz ami történik veled, az korábbi döntéseidnek, vágyaidnak, minden gondolatodnak a termése. most már nem tudsz befolyással lenni rájuk. ezért kihívás elviselni a jót és rosszat egyaránt. még ha ezek relatív fogalmak is...sokan képtelenek kezelni a sikert. sokan menekülnének a gondoktól...
viszont ha szembe tudsz nézni velük... itt a jelenben, akkor teljes a kontroll rajtuk. akkor te irányítasz. nem másokat... hanem az életedet. és ha a szeretet és elfogadás törvénye alapján irányítod, akkor bármilyen döntés pozitív világot fog szülni köréd. még, ha a döntés mások szemében értelmetlennek is tűnik. de hát, ezt ők hogy is érthetnék...

nem akartam konkrét dolgokról írni, mert azok mar nem lennének alakíthatóak... így arra használod és úgy, ahogy akarod. persze nem lehet minden pillanatban magasabb törvények (amik nem is törvények, de inkább útmutatások, lehetőségek emelkedésre) szerint élni akkor, amikor a társadalom kötöttsége és az abból származó tenni valók a monotonsághoz láncoljak az embereket. ezért nem is hibáztatok már jóformán senkit... akik még mindig egy végeláthatatlan ködben tapogatóznak, vagy tévelyegnek más-más okoknál fogva. vannak, akik belátták, hogy már olyan mélyre ásták magukat a kötöttségekben legyen az anyagi, erkölcsi, érzelmi, hogy melyen magukban beleláttak... képtelenek lennének elengedni mindezt. már nem akarnak változtatni. elfogadják és továbbra is generáljak azt, ami biztonságot ad nekik valamelyest. még ha teljes szabadságot és boldogságot már nem is... amúgy érdekes is lenne szabadságról beszélni egy pénzen és hierarchián alapuló közösségben! de egyidejűleg ezzel, már egyre kevesebbet is mozgok, illetve próbálok mozogni köztük. mert ráébredtem arra, hogy a belobbanást csak magad generálhatod magadnak. csak saját szikrádtól fényesedhetsz. csak saját hangszereddel tudod a legszebben előadni a muzsikádat. előre lehet mozdítani mindent. mindent. de soha nem az edző ugorja át a lécet! inkább megvárom, amíg az élet kijelöl egyéneket, akikkel érdemes lenne foglalkoznom. mindig van ilyen...de ez nem garantálja azt, hogy sikerül kimozdítani valakit az állásból...mindig más az út. és nekem is kell töltődnöm. nekem is kellenek olyan idők és helyzetek, amikor tudok magammal foglalkozni. ez pedig csak úgy történhet, hogy az ember elvonul mindattól, és mindazoktól, amik vagy akik meg a puszta jelenlétükkel is befolyásolnak gondolatokat, vagy a beleérzéseket. most ilyen szakaszban vagyok.
szép lassan felszínre kerül az emberekből, amit magukba zártak. mégpedig annak a teljesen kifejlődött formája. egy része őrjöngeni fog haragjában és csalódottságában, a másik csodát fog várni, van, aki áldozat lesz, van, aki menekülni fog... és lesz egy rész, aki felemelkedik. ezt kell megcélozni, de meg magam sem tudom, hogy ehhez mi kell pontosan. illetve nem tudom, hogy az, ami nekem van és amiben én hiszek, az elég lesz-e ehhez. ez pedig a szív hangja. az élet hangja. mert ehhez a szívnek a legtisztább hangjának kell szólnia hosszan és lehetőleg folyamatosan a mindennapokban. és ezt akarja megzavarni minden olyan dolog, amitől függesz. kívül belül egyaránt.
az országunk nagyon jó helyzetben van... és évezredek óta állja a sarat. és fogja is.
viszont én azért nem hiszek a jogban, mert szerintem soha nem volt. persze megjelent írásban és létezett, de soha nem merítette ki az emberi élet védelmére maximálisan megtehető intézkedéseket. de talán meg sem közelítette. addig van jogod, ameddig szolgálsz. olyan jogaid vannak, amik azt segítik, hogy szolgálhass. de ha nem is szolgálhass, akkor ne szállhass szembe azzal, ami rajtad tartja a szemet és a láncát is. meg lehet teremteni olyan állapotot, hogy ez kevésbe érvényesüljön rajtad, de eltörölni eddig meg nem sikerült. nem volt meg az emberiségnek olyan forradalmat, ami sikeres lett volna. mert ezeket a forradalmakat mindig egymás ellen vívtuk. és az nem vezethet sikerre. olyan forradalom var ránk, amit nem ember ellen kell vívnunk. egy olyan forradalom, ami harc és vér nélküli. mert az ostobaság ellen kell vívni. egy szellemi forradalom vár önmagára. az első igazi fellángolása a szellemnek... már csak ez van hátra.
 
én már látom, hogy megint mi lesz velem, ha egyszer hazaérek...ráadásul pont a nyár elején. a nyár bulikról fog szólni, természetjárásról, és kultúra zabálásról...művészet paráznaságról. legalább is most így érzem. vagy csak erre vágyom már most, és holnap kezdeném?! egyáltalán vágytam is valaha másra?! a legoptimálisab utat kerestem kötelezettség és "szabadon választott gyakorlat" között. a lehető legkevesebbet a kötelezettségből, és minél többet a másikból. azt hiszem soha nem érdekelt a munka. pedig a "munka nemesít" azt mondják. mi nemesít benne? persze ha írhatnék, csak és csak és csak...és biztosítana egy emberhez méltó megélhetést, akkor nemesítene. de akkor is kellene a szabadság. azok az idők, amikor úszol az életben. amikor megtörténhetnek veled dolgok, új dolgok. amikor ide meg oda vetődsz, mert hagyod, sőt akarod hogy vetődj! és tudod, hogy nem kell parázni attól, hogy "jaj, mi lesz így holnap"?!
irigylem azokat, akik a munkájukban élnek, és élvezik. mert azok teljes emberek. és mégis sajnálom őket mert, semmi másra nem képesek igazán...máshol elszürkülnek. persze, én lehet, hogy semmit nem tudok majd a végén felmutatni, hogy íme...ezt alkottam én. ez vagyok én. holott igenis, annyi mindenbe belekóstoltam, elmerültem benne, szerettem, és gazdaggá tett, mint embert. de talán a legnagyonbb kérdés az, hogy muszály-e valamit felmutatni? kell-e valamit alkotni? vagy mi is az alkotás az ember számára? másokat formálni, vagy magadat teljessé és boldoggá tenni? vagy úgy adni másoknak, hogy magadat teszed olyanná, hogy már a létezésed is kimerítse ezt a foglamat?! hoppá! olyanná válni, ami kell ennek a világnak...olyanna válni, amit a környezeted felmérése után tudod, hogy kell! ami építi azokat akikhez hozzá érsz? úgy lenni meztelen, hogy láthatatlan, felismerhetetlen legyél, hogy mégis mindeki azt szomjazza ami benned lüktet. mint az ivóviz, ami csak akkor tűnik fel, ha nincs?! lehet, hogy ez a művészet magasiskolája...az "életművészet"?!

mondandóm elejét a kötelezettség szóval kezdtem nagyjából, és a zárók között az életművész szó szerepelt. igen, valóban ez egy eszmefuttatás volt kérdéseken át egy szellemi partnernak címezve...magamon keresztül.
a szabad ember veszélyes! veszélyes, mert elfogalatlanul néz önmagára és környezetére. és elfogolatnanul jelez. mindenre és mindenkire. mert nem tud és nem is kell más milyennek lennie. mert ha nem így tenne, akkor nem lenne szabad. így a szabad ember távol van tőled, még ha olyan szorosan öleled is hogy a teste átmelegít benned mindent.
mert előtted kell, hogy járjon. de nem azért mert több akar lenni, hanem legyen ideje visszatérni hozzád és elmondani amit látott. amit már tud. egy ember szabadsága ráterjed a környezetében élőkre. ha tudják ha nem. mint az illat úgy terjeng belőle a szeretet és az igazság. nem befolyásolni, hanem csak felkészíteni valamire ami feléd tart. mindezt azért, hogy majd egyszer te is megszabaduljál, a kötelezettségek ostoba és kínlódások ördögi gyűrűjétől...ahogy azt említetted.
a nagy "flash" extázisa bebocsájtás. nem csak egy katartikus óra, nap, vagy időszak. az maga a bebocsájtatás. belépsz. mindörörkre. még ha akarnál sem tudsz már visszatáncolni, hisz akkor teljesen meg kellene tagadnod önmagad. de miért is tennéd azzal a valakivel, hogy letagadod...akire mindig is vartál. aki mindig szerettél volna lenni. akire vártál magadban. és csak így jöhet el hozzád az vagy azon személyek, akire vágysz, vágytál. mert az szorosan kapcsolódik ahhoz a mentális állapothoz, érzelmi és értelmi telítettséghez. vagy tudatosan vagy tudat alattitól vezérelve áll melléd. ha tudatosan...akkor valószínüleg megérkeztél a paradicsomba. ha tudat alattitól vezérelve sodródik be melléd, akkor egy amolyan "se veled, se nélküled állapot" léphet fel. nem ért, vitázik, kételyeket ébreszt, ki akar billenteni, de közben a lelke issza minden szavadat. én ezt most tapasztaltam meg a legutóbbi "párkapcsolatomban".
katka, a nagy "flash" extázisa örökké tart!

 

Vissza