|
Végre kezemben van!
Már többször, -többek között itt az eznemblog-ban, és a magasságjelekről szóló oldalon is-, hivatkoztam egy leírásra. Ennek hosszú, kalandos, időnként zsákutcába futó története szinte egyidős a gyűjteménnyel.
Már az első elemek rögzítésekor felhívtam Mayer Kálmán, kedves volt kollégám -ma már szintén (zenész)nyugdíjas-, figyelmét, annak idején együtt olvastuk a Nyergesi Hírmondóban Padányi Lajos tanár úr helytörténeti írásait. Azok egyikében foglalkozott a tanár úr egy mostohán kezelt, csaknem elfeledett magassági szintező ponttal. Nos említettem Kálmánnak, meg kéne szerezni ezt az írást. A dolog annyiban maradt, majd egy későbbi találkozásunk alkalmával ismét megemlítettem: meg kéne szerezni azt a leírást! Kálmán ebből rájöhetett, valóban komolyan gondolom a dolgott, megkezdte a szervező munkát. Felvette a kapcsolatot Padányi tanár úrral, aki örömmel teli meglepetéssel fogadta, hogy valaki foglalkozik ezzel a dologgal. Meg is igérte, hamarosan előkeríti az írást.
Telt-múlt az idő, Kálmán telefonhívást kapott a tanár úrtól, megvan a keresett írás. Barátom felajánlotta elmegy érte, de -Ne, nem kell, majd eljuttatom!- volt a válasz. Az írás útra is kelt, és hamatosan meg is érkezett Esztergomba, Kálmán unokatestvérének fiához, aki természetesen nem tudott mit kezdeni vele. Előbb-utóbb Kálmán is megtudta merre van a csellengő irat, ismét telefonált, elmenne érte. -Ne, nem kell, majd eljuttatom!- volt a válasz.
Néhány napja Kálmán telefonált: sikerült, nála van az írás, majd Hajnal Feri útján eljuttatja. -Ne, nem kell, majd elmegyek érte!- volt a válaszom.
Ma délelőtt elugrottam Kálmánhoz, egy percre mentem, de óra lett belőle. Jól elbeszélgettünk, nehéz abbahagyni, mindig új és új téma kerül elő. Az írás tehát nálam van biztos helyen, egy futó fontos projektem lezárása után közkinccsé teszem.
|
