|
Rekordot - saját rekordomat - döntöttem meg, legalábbis ami az utazásaink leírásának elkészültét illeti. Ezeket az írásokat általában hosszú és mély meditáció előzi meg, így ritka eset, hogy még azon évben elkészülnek; gyakran a tavasz is rám köszönt mire végzek velük. Az utóbbi időben az is előfordult, addig húztam halasztottam az írást, míg aktualitását veszítve teljesen felhagytam vele. Így volt ez Gannai nyaralásunk után, és tavaly is.
Ez utóbbi elmaradását magam is csodálom. Pedig szinte még haza sem értünk, már kezdem magamban megfogalmazni, pedig micsoda programja volt: a Krka vízesések, Diocletianus palotája Splitben, az Adria gyöngyszeme Trogir, és ha már gyöngyszem jelzőt használok, akkor mellé egy dió méretű csiszolt gyémántként Dubrovnik! És mégis elmaradt! Erre itt van ez az idei - programjainak gazdagságát tekintve -, fapados, és rekordot dönt.
Az eznemblog által a menü mélységes bugyraiba taszított kezdőlap egy korábbi változta szerint, honlapunk főleg a sajátmagunk, barátaink és ismerőseink szórakoztatására készült. Megvallom időnként bele-bele olvasok némelyik leírásba, ilyenkor előjönnek az emlékek, szinte újra átélem a kellemes pillanatokat, talán más is így van vele. Nos, ez a gondolat játszott szerepet akkor, amikor az előbb említett Gannai nyarat két év elmúltával mégis megírtam. Akkor ugyanis velünk voltak - Janiékon kívül - Zsuzsa öcse Attiláék, úgy gondoltam legyen nekik is egy kis olvasnivalójuk.
És ez ösztönzött most is. Erre az útra eljött velünk kedves ismerősünk Mónika. Nem tudom hogy érezte magát, hogyan sikerült elviselnie meglehetősen kelekótya családunkat, de ha kellemes emlékei vannak erről az egy hétről, hadd elevenítse fel azokat később is.
Csaknem elfelejtettem:
Az írást a Mindennapjaink rovatba suvasztottam!
|
