|
Július 3.
Körutazásra indultunk. Fő uticélunk Nagykőrös, ahol a Sári család lakik, és néhány éve új lakásba költöztek, ideje meglátogatnunk őket. Alig értünk be a városba, mikor egy csupasz téglafal tövéből szinte kiszúrta szememet egy jel. Az üzem kapujánál látott cégjelzés alapján gondolom, ez lehetett a valamikor nagyhírű konzervgyár telephelye. Zsuzsa morgott kicsit, mert otthon felhívtam mindenki figyelmét, útközben nem vadászunk jelekre, és mégis bűnbe estem.
Ebéd után fagylaltozni indultunk, és elsétáltunk a Sabadság térre is, ahol Zoliék korábban laktak. Nagykőrös református település, így talán nem csoda, hogy a Nagytemplom mellett szinte eltörpül a Szabadság tér fái mögött meghúzódó katolikus templom. Mindenesetre fürkésző tekintetemet arra fordítottam, nemhiába. Már messziről feltűnt a világos falon sötétlő pont. A közeli képek készítése közben egyre csak a jelzés melletti négyszögletes valamit figyeltem. Mi a csoda lehet ez?
Továbbsétáltunk a felújítás alatt álló városközpontba, de sajnos a nagytemplomot építkezés rácsai, álványai vették körül. A templom háta mögött, az első épületen, ismét az a furcsa szögletes valami. Ezen rajta volt egy csavarokkal rögzített táblácska, ami az előzőről hiányzott. Most már szinte biztos voltam benne, ez is valamiféle magassági jel. A tetejére kényelmesen támasztható a szintező léc, és (ez már itthon derült ki) a táblán olvasható 114-es szám kisértetiesen egyezik a Goo.. által megadott 113 méterrel.
Körútunk következő állomása Kunszentmárton. Előtte áthaladtunk Cserkeszőlőn, az ismert fürdőhelyen.
- Itt lassan megyünk.
mondtam, mert sosem felejtem el a trafipax negyed századdal ezelőtti villanását. Talán ennek köszönheti életem párja, hogy sikerült újabb példánnyal bővítenie gyűjteményemet.
Hazafelé tartottunk, kicsit szürkült is már, de a szürkület sem akadályozta meg Zsuzsát, hogy a martfüi vasútállomáson megtalálja a következőt.
Csaknem besötétedett, amikor Pilis faluban Zsuzsa ismét jelzett, de ezt már tényleg egy későbbi alkalomra hagytuk.
|
