muzeum

Az ősi Japánban és Kínában már katonailag szervezett tűzoltóosztagok is működtek. Európában az időszámításunk első évszázadaiban a Római Birodalom rendelkezett a legfejlettebb tűzvédelemmel. A birodalom fővárosában és a katonai légiókban a császár által kijelölt szervezet, az úgynevezett "őrködő zászlóalj" látta el a tűzoltási feladatokat. Az újkori történelem során Európa egyes nyugati országaiban XIX. század elején, míg hazánkban csak a század második felében kezdett kialakulni a szervezett tűzvédelem.

Szent Flórián
a tűzoltók védőszentje

Diokletianus császár uralkodása idején lépett be a római légióba, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán. Rövid idő alatt a Caccia erőd parancsnoka lett. Az erődben egyszer hatalmas tűz pusztított, amit Flórián szinte kilátástalan helyzetben megfékezett. Katonái, akiket megmentett a szörnyű tűzhaláltól emberfeletti, isteni erőnek tulajdonították a tűzvész megfékezését. Tettének hírét szájról szájra adták s így született meg a legenda. A keresztény üldöztetés idején Flórián sem kerülhette el a sorsát, halálra ítélték. Nyakába malomkövet kötöttek és az Enns folyóba vetették 304 május 04-én. Önzetlen bátor tetteiért és mártírhaláláért később szentté avatták. A középkorban árvizek elleni védőszentként is tisztelték. Szent Flórián jelképpé vált emberségéért, másokért való tenniakarásáért, hősies bátorságáért. A tűzoltók ezért választották védőszentjükké és ezért ünneplik minden év május 4-én Flórián napját.

A tűzoltóság története Komáromban

Az önkéntes tűzoltó egyesületek létrehozásának gondolata Nyugat-Európából került el hozzánk. Angliában a XIX század elején alakultak meg az első önkéntes tűzoltó szervezetek, majd a francia vidéki városok követték ezt a példát. Németországban a század közepe táján kezdtek létrejönni a különböző elnevezésű tűzoltó szervezetek. Az "önkéntes tűzoltóság" elnevezése 1847-ben Karlsruhéban fordult elő először. A tűzvédelem és a tűzbiztonság haladó gondolatát a nyugatot is megjárt, kiemelkedő hazánkfia, gróf Széchenyi Ödön ültette el Magyarországon. Angliában szerzett tapasztalatai alapján megszervezte a fővárosi önkéntes tűzoltóságot, melynek első főparancsnoka lett.

A fővárosi példán fellelkesülve és Komárom városában oly gyakran fellángoló tűzvészek megfékezése érdekében 1872-ben Jókai Mór városunk nagy szülötte támogatásával Komáromban létrejött az önkéntes tűzoltóság " Komáromi Önkéntes Tűzoltó s Torna-egylet " néven. A tűzoltóság megalakulását követően szép fejlődésnek indult az egyesület. A városban fellángoló tüzek megfékezésén túl részt vettek a város kulturális és sport eseményein is. Sajnos az I. világháború évei alatt a fejlődő tűzoltó intézmény válságba került. A lelkes fiatal tűzoltók katonai behívása miatt egyre sorvadt. A műszaki fejlesztés és a szertárépület megépítése is egyre jobban hátérbe szorult. Ütőképes tűzoltóságra pedig a háború alatt is szükség lett volna, hisz ezen évek alatt is jelentős tüzek pusztítottak a városban. Ezek közül a legveszélyesebbek az újvárosi gőzmalom, a rév-komáromi tölténygyár tűzesetei voltak.

Az I. világháború befejezése után a Csehszlovák hadsereg megszállta Komárom északi részét és ezzel kettéosztotta városunkat. A déli városrész megtartotta a Komárom nevet és önálló várossá alakult. Ez a szomorú történelmi változás sajnos a tűzvédelmet is hátrányosan érintette. A Komáromi Önkéntes Tűzoltóegylet telephelye és felszerelései az északi részen maradtak, ennélfogva a város déli része a mai Komárom tűzoltóság és felszerelés nélkül maradt. A történelmi körülmények miatt teljesen újjá kellett szervezni városunk déli részének tűzvédelmét. 1920 június 6-án újjáalakult a " Komáromi Önkéntes Tűzoltó Testület" Az elkészített alapszabályzatot a belügyminiszter csak 1921-ben hagyta jóvá. A testület a hivatalos működést is csak ettől az időtől engedélyezte.

1936-ban egy belügyminiszteri rendelet alapján a hatósági jogkörrel rendelkező városokban létre kellett hozni a hivatásos tűzoltóságokat is. Városunk hatósága 1936 végén 3 beosztott tűzoltóból álló fizetett tűzoltóságot szervezett, mely az önkéntes tűzoltókkal közösen látta el a város tűzvédelmét.

A II. világháború végén a történelem megismételte önmagát. A város ismét két részre szakadt. Ennek következtében a déli városrészben ismét különálló tűzoltóságot kellett szervezni. A tűzoltóság újbóli megszervezését rendkívül megnehezítette az ország katasztrofális gazdasági helyzete, a rendezetlen társadalmi környezet, valamint az, hogy a visszavonuló német sereg minden technikai felszerelést magával vitt. Minden nehézség ellenére néhány lelkes komáromi tűzoltó megkezdte a tűzoltó szolgálatot. Komárom város polgármesteri hivatala vásárolt egy üzemképtelen kismotorfecskendőt és néhány használható tűzoltótömlőt. Ezeket a felszereléseket több heti munkával üzemképes, használható állapotba hozták a tűzoltók. Az időközben hadifogságból hazatérő tűzoltókkal és a kevés felszereléssel megkezdődhetett Komáromban a hivatásos tűzoltóság munkája "Komáromi Tűzrendészetei Alosztályparancsnokság" néven. Az önkéntes tűzoltóságot már nem szervezték újra, de a Lengyárban és a szőnyi és almásfüzitői olajfinomítóban fizetett üzemi tűzoltóságokat hoztak létre.

A tűzoltó

Mi leszel, ha nagy leszel? Sokszor hangzik el ez a kérdés. A válasz legtöbbször: tűzoltó, katona, űrhajós. A gyerekek szemében ezek az emberek jelentik a hőst, a romantikus történeteket. A gyermek szívét megdobogtatja a szirénázva száguldó tűzoltóautó dübörgése, ha pedig egyszer beülhet egy ilyen kocsiba és még a sisakot is a fejére teheti, biztos, hogy az emlék sokáig elkíséri.

A költők, írók gyakran hősi pátosszal mutatják be a tűzoltók életét...

Simon István
tűzoltó alezredes
tűzoltóparancsnok

Csapatzászló és korhű tűzoltóegyenruha

A TŰZOLTÓSÁG
	A tűz általában jótékony és üdvös hatású elem, fényt, meleget, s otthont jelent az ember számára, de ha korlátiból vigyázatlanság vagy bűnös szándék miatt kiszabadul, pusztítva terjed. Nyomait legtöbb esetben mérhetetlen károk, esetenként emberi tragédiák követeik. Az ember természetes ösztöne, hogy védekezik minden olyan természeti elemmel szemben, amely veszélyezteti életét, testi épségét s megszerzett javait. Így az emberiség ősidők óta védekezik a tűz pusztító hatásai ellen is. A történelmi korszakokban más-más eszközökkel és módon véde-keztek az emberek. Az ókori Egyip-tomban, mintegy négyezer éve, már gyékényből font s szurokkal vízhatlanított vedreket, bőrtömlőket és homokzsákokat alkalmaztak tűzoltásra.
Az ősi Japánban és Kínában már katonailag szervezett tűzoltóosztagok is működtek. Európában az időszámításunk első évszázadaiban a Római Birodalom rendelkezett a legfejlettebb tűzvédelemmel. A birodalom fővárosában és a katonai légiókban a császár által kijelölt szervezet, az úgynevezett "őrködő zászlóalj" látta el a tűzoltási feladatokat. Az újkori történelem során Európa egyes nyugati országaiban XIX. század elején, míg hazánkban csak a század második felében kezdett kialakulni a szervezett tűzvédelem.
Szűkebb hazánkban Komáromban 1872-ben alakult meg Szent Flórián utódainak szervezete, az önkéntes tűzoltó egylet. De vajon ki volt Flórián és miért választották tűzoltóink védőszentjükké? Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté, majd kultusza egyre népszerűbbé lett az egész világon. Legtöbbször római katonaként ábrázolták, egyik kezében vizes edény, melyből vizet locsol egy égő házra, míg a másik kezében zászlót tart. Ilyen ábrázolású szobor látható a szőnyi katolikus templomban és a korház udvarán lévő szoboregyüttes bal oldali alakjaként. Flórián nem csak a legendákban élt, hanem valóságos személy volt. Cesinában ( a mai Felső Ausztriában ) született a III. század második felében.		Szent Flórián a tűzoltók védőszentje
Diokletianus császár uralkodása idején lépett be a római légióba, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán. Rövid idő alatt a Caccia erőd parancsnoka lett. Az erődben egyszer hatalmas tűz pusztított, amit Flórián szinte kilátástalan helyzetben megfékezett. Katonái, akiket megmentett a szörnyű tűzhaláltól emberfeletti, isteni erőnek tulajdonították a tűzvész megfékezését. Tettének hírét szájról szájra adták s így született meg a legenda. A keresztény üldöztetés idején Flórián sem kerülhette el a sorsát, halálra ítélték. Nyakába malomkövet kötöttek és az Enns folyóba vetették 304 május 04-én. Önzetlen bátor tetteiért és mártírhaláláért később szentté avatták. A középkorban árvizek elleni védőszentként is tisztelték. Szent Flórián jelképpé vált emberségéért, másokért való tenniakarásáért, hősies bátorságáért. A tűzoltók ezért választották védőszentjükké és ezért ünneplik minden év május 4-én Flórián napját.
Szent Flórián követői nem akarnak sem szentek, sem mártírok lenni, csak az ő szellemében, az eszméjét követve teszik azt amit az emberi tisztesség , a becsület megkövetel.
A tűzoltóság története Komáromban
Az önkéntes tűzoltó egyesületek létrehozásának gondolata Nyugat-Európából került el hozzánk. Angliában a XIX század elején alakultak meg az első önkéntes tűzoltó szervezetek, majd a francia vidéki városok követték ezt a példát. Németországban a század közepe táján kezdtek létrejönni a különböző elnevezésű tűzoltó szervezetek. Az "önkéntes tűzoltóság" elnevezése 1847-ben Karlsruhéban fordult elő először. A tűzvédelem és a tűzbiztonság haladó gondolatát a nyugatot is megjárt, kiemelkedő hazánkfia, gróf Széchenyi Ödön ültette el Magyarországon. Angliában szerzett tapasztalatai alapján megszervezte a fővárosi önkéntes tűzoltóságot, melynek első főparancsnoka lett.
A fővárosi példán fellelkesülve és Komárom városában oly gyakran fellángoló tűzvészek megfékezése érdekében 1872-ben Jókai Mór városunk nagy szülötte támogatásával Komáromban létrejött az önkéntes tűzoltóság " Komáromi Önkéntes Tűzoltó s Torna-egylet " néven. A tűzoltóság megalakulását követően szép fejlődésnek indult az egyesület. A városban fellángoló tüzek megfékezésén túl részt vettek a város kulturális és sport eseményein is. Sajnos az I. világháború évei alatt a fejlődő tűzoltó intézmény válságba került. A lelkes fiatal tűzoltók katonai behívása miatt egyre sorvadt. A műszaki fejlesztés és a szertárépület megépítése is egyre jobban hátérbe szorult. Ütőképes tűzoltóságra pedig a háború alatt is szükség lett volna, hisz ezen évek alatt is jelentős tüzek pusztítottak a városban. Ezek közül a legveszélyesebbek az újvárosi gőzmalom, a rév-komáromi tölténygyár tűzesetei voltak.
Az I. világháború befejezése után a Csehszlovák hadsereg megszállta Komárom északi részét és ezzel kettéosztotta városunkat. A déli városrész megtartotta a Komárom nevet és önálló várossá alakult. Ez a szomorú történelmi változás sajnos a tűzvédelmet is hátrányosan érintette. A Komáromi Önkéntes Tűzoltóegylet telephelye és felszerelései az északi részen maradtak, ennélfogva a város déli része a mai Komárom tűzoltóság és felszerelés nélkül maradt. A történelmi körülmények miatt teljesen újjá kellett szervezni városunk déli részének tűzvédelmét. 1920 június 6-án újjáalakult a " Komáromi Önkéntes Tűzoltó Testület" Az elkészített alapszabályzatot a belügyminiszter csak 1921-ben hagyta jóvá. A testület a hivatalos működést is csak ettől az időtől engedélyezte.
Komárom város tűzvédelme és tűzoltósága a háborút követő szűkös esztendők után dinamikus fejlődésnek indult. Elkészült a város központjában az új szertárépület. Így megoldódott e felszerelések elhelyezési problémája. Megvalósult a folyamatos tűzoltói ügyelet és a telefonon történő riasztás lehetősége.
1936-ban egy belügyminiszteri rendelet alapján a hatósági jogkörrel rendelkező városokban létre kellett hozni a hivatásos tűzoltóságokat is. Városunk hatósága 1936 végén 3 beosztott tűzoltóból álló fizetett tűzoltóságot szervezett, mely az önkéntes tűzoltókkal közösen látta el a város tűzvédelmét.
A történelem 1938-ban ismét jelentősen megváltoztatta a város tűzvédelmét. A "Bécsi döntés" értelmében a Felvidék ismét Magyar lett, ezáltal Komárom újra egy várossá vált. Az északi és déli részen működő tűzoltóságokat egy szervezetté integrálták egy vezetőséggel, de a felszereléseket meghagyták az eddigi helyükön.
A II. világháború végén a történelem megismételte önmagát. A város ismét két részre szakadt. Ennek következtében a déli városrészben ismét különálló tűzoltóságot kellett szervezni. A tűzoltóság újbóli megszervezését rendkívül megnehezítette az ország katasztrofális gazdasági helyzete, a rendezetlen társadalmi környezet, valamint az, hogy a visszavonuló német sereg minden technikai felszerelést magával vitt. Minden nehézség ellenére néhány lelkes komáromi tűzoltó megkezdte a tűzoltó szolgálatot. Komárom város polgármesteri hivatala vásárolt egy üzemképtelen kismotorfecskendőt és néhány használható tűzoltótömlőt. Ezeket a felszereléseket több heti munkával üzemképes, használható állapotba hozták a tűzoltók. Az időközben hadifogságból hazatérő tűzoltókkal és a kevés felszereléssel megkezdődhetett Komáromban a hivatásos tűzoltóság munkája "Komáromi Tűzrendészetei Alosztályparancsnokság" néven. Az önkéntes tűzoltóságot már nem szervezték újra, de a Lengyárban és a szőnyi és almásfüzitői olajfinomítóban fizetett üzemi tűzoltóságokat hoztak létre.
1950-ben alakult ki az a feladatrendszer, ami ma is elsődleges feladata a hivatásos tűzoltóknak. A hivatásos tűzoltóságok, így a komáromi is működési és illetékességi területet kapott, ami már nem csak a város közigazgatási területére terjedt ki, hanem egész komáromi járás területén kellett a mentő tűzvédelmi feladatokat ellátni. A hivatásos tűzoltóságokat felruházták hatósági jogkörrel, ami jelentősen megnövelte a tűzoltóságok hatáskörét, de felelősségét is. Ettől az időtől a tűzoltóságok alapfeladatként tűzoltási és műszakimentési feladatokat, tűzmegelőzési tevékenységet és a keletkezett tüzek vizsgálatát végzik. A megnövekedett feladatok több létszámot, korszerűbb és több technikát igényeltek. Ennek érdekében fejlődésnek indult a komáromi hivatásos tűzoltóság is. Az 1953-ban megépült új tűzoltólaktanya sokáig a város dísze volt.
1950- 1983-ig terjedő időszakban több átszervezés is végbement a területen. Az átszervezések következtében megszűntek a városban és környékén működő üzemi tűzoltóságok és feladatukat a Komáromi Tűzoltóparancsnokság vette át szőnyi (Molaj) Tűzoltó út 1 szám alatti székhellyel. 1995-ben ismét változás állt be a parancsnokság életében. Az önkormányzati jogok szélesítése, a feladat és hatáskörök helyi szintre való telepítése érdekében a hivatásos tűzoltóság ismét az állami irányítás helyett helyi, önkormányzati fenntartásúvá lett. Komárom Város Önkormányzata Hivatásos Tűzoltósága néven.
A tűzoltó Mi leszel, ha nagy leszel? Sokszor hangzik el ez a kérdés. A válasz legtöbbször: tűzoltó, katona, űrhajós. A gyerekek szemében ezek az emberek jelentik a hőst, a romantikus történeteket. A gyermek szívét megdobogtatja a szirénázva száguldó tűzoltóautó dübörgése, ha pedig egyszer beülhet egy ilyen kocsiba és még a sisakot is a fejére teheti, biztos, hogy az emlék sokáig elkíséri.
A költők, írók gyakran hősi pátosszal mutatják be a tűzoltók életét...
"Tűzoltó! Küzdj csak úgy, mint hős elődeid Ne csüggedj el, ne állj meg soha, Büszkesége vagy te mindnyájunknak, Mert a tűzoltó az első katona."
A valóság viszont sokkal prózaibb, sokkal keményebb. Ahhoz, hogy valaki a tűzoltó hivatást válassza, nem elég csak a tűzoltó ügyért lelkesedni, ettő lsokkal többet kell vállalnia. Először is meg kell felelni egy rendkívül szigorú egészségügyi, fizikai, és szellemi követelménynek és mindez csak a kezdet. Az egyenruha felöltésével még nem lesz tűzoltó az új belépő. Sok-sok elméleti és gyakorlati képzés következik számára, majd az elsajátított tűzoltói ismeretekből időszakonként vizsgát kell tenni. Tehát a szakmai ismereteket magas szinten kell elsajátítani ahhoz, hogy valaki alkalmas legyen a tűzoltási és műszaki munkák végrehajtására.
A tűzoltó az a személy, aki oda megy, ahonnan más mindenki rohan, menekül. Neki menteni kell mások életét, vagyonát miközben a saját testi épsége élete kerül veszélybe.
	készítette:	Simon István tűzoltó alezredes tűzoltóparancsnok
Forrásmunka:
Bilkó István	Komárom Város tűzvédelmének története
Sándor Miklós-Mauler József	Komárom szabad királyi város Tűzrendészete és Tűzoltóságának története.
Kecskés László	Komárom az erődök városa
Biczó István	A tűzvédelem szolgálatában
Tűzoltóság évkönyvei 1992-1999