A férjemmel most költözünk első közös házunkba. Nagy örömmel várjuk babánkat, aki augusztus közepén érkezik. A férjemnek van egy puli fajtájú kutyája. Míg a szüleinél élt, a kutyát elkényeztették, beszoktatták a lakásba. Én viszont idegenkedem a gondolattól, hogy csecsemőnknek egy kutyával kelljen megosztania a lakást. A babának lesz külön szobája, ahova természetesen nem jöhet be a kutya. Mégis félek, hogy a mászó-tipegő gyerek fertőzést kaphat tőle. A családunk túlzottnak érzi aggodalmamat, én viszont úgy gondolom, kisgyerek mellett nincs helye a lakásban kutyának. Sajnos ez már többször vita forrása volt közöttünk.
P. K., Zirc

Kismama: A probléma sok családnál felmerül, és bizony nem könnyű a

megoldás. Civakodás helyett vegyük sorra józanul az érveket és ellenérveket! Ha a kutya már „régi bútordarab", számítani lehet arra, hogy féltékenykedni fog. Ilyenkor azonban nem szokott még felmerülni, hogy végképp el kellene tűnnie a család életéből. Azonban minél jobban közeledik a gyermek születése, annál valószínűbb, hogy az aggódó kismama – vagy az ijedt kispapa – hirtelen oroszlánná változik, és támadásba lendül párja addig megtűrt, megbecsült, hű társa ellen. Az is előfordul, hogy egy „kutyátlan" pár egyik tagja, jól átgondolva a dolgot, idővel kutyát szeretne, míg a másik fél – elsősorban a kisgyermekek feltételezett érdekében – tiltakozik a terv ellen.
A kutyaellenes párt elsősorban higiéniai okokra, fertőzésveszélyre és az állat esetleges agresszivitására hivatkozik. A kutya valóban terjesztője lehet a legszörnyűbb zoonózisnak, vagyis állatról emberre terjedő betegségnek, a veszettségnek, ezenkívül egyes baktériumos betegségeknek, például a leptospirózisnak, valamint számos gombás fertőzésnek és élősködőnek. A veszettség elleni rendszeres oltás és az állategészségügyi szabályok következetes betartása miatt azonban a kutyák veszettségterjesztő szerepe gyakorlatilag megszűnt, és a többi vírus-, illetve baktériumfertőzés veszélye is elenyésző. Védőoltás ma már egyes gombákkal szemben is létezik, de a gombákkal szembeni védekezés alapja mindenképpen a szervezet immunrendszerének erősítése, a védekezési készséget csökkentő folyamatok vagy beavatkozások, például a felesleges antibiotikumos kezelés elkerülése. A külső és belső élősködők – bolhák, galandférgek vagy orsóférgek – életmódjukból következően a kutyák gyakori vendégei lehetnek, de a rendszeres féregtelenítő és bolhaellenes kezeléssel, valamint a megfelelő tisztasági rendszabályok betartásával a fertőződés veszélye jelentősen csökkenthető.

A féregtelenítésre szigorúan negyedévenként, a külső élősködő elleni kezelésre készítménytől függően, meghatározott időtartamonként kell sort keríteni, és legalább ilyen fontos a kutya szőrének naponkénti átkefélése, valamint az ürülék rendszeres eltávolítása. A kutya helyét (házát, kosarát, rongyát, szőnyegét), valamint egyéb használati tárgyait is rendszeresen tisztítanunk kell.

A mindennapi élet során természetesen fokozottan ügyelnünk kell néhány alapvető rendszabály betartására: a kutyával való játékot minden esetben alapos kézmosásnak kell követnie. Ha az egyik fél ellenezte a kutya beszerzését, nem várhatjuk el tőle, hogy ennek ellenére ő tisztogassa a kutyaházat, és ő gyűjtse be az ürüléket. Számos vitát megelőzhetünk, ha pontosítjuk, kire milyen feladatok hárulnak a kutyatartással kapcsolatban, s ezekre mikor kell sort keríteni.

Megtámadhatja a gyereket?
Az ellenzők tábora a fertőzésveszélyen kívül főként a kutya kiszámíthatatlan viselkedésétől, veszélyes támadásától tart. Sajnos előfordulnak rettenetes esetek, ha azonban alaposan elemezzük a történteket, kiderül, hogy szinte mindig a gazda rontotta el a dolgot, mert nem a megfelelő, az ő személyiségéhez legjobban illő kutyát vette magához, elkényeztette az állatot, vagy megengedte, hogy a kutya vegye át a falkavezér szerepét a családban. Általában a fajta jellemvonásainak minimális ismerete nélkül, kis helyre beszorítva tartották ezeket a kutyákat, nem fegyelmezték őket, vagy olyan feladatokra próbálták őket alkalmazni, amelyek a legkevésbé sem álltak összhangban természetes hajlamaikkal. A legtöbb ideges, rosszindulatú, harapós vagy éppen „hisztis" kutya viselkedésének hátterében ugyanez a gond áll. Aki a kutyafajta alapvető tulajdonságait nem ismerve, megnyerő külsejétől elragadtatva, vagy akár divatból választ kutyát magának, az nagy hibát követ el, és az elképzelt hűséges, kedves, ragaszkodó társ helyett úgy fogja érezni, hogy csupán koloncot vett a nyakába.
Ha eldöntöttük, hogy megosztjuk az életünket egy kutyával, nem szabad sajnálnunk az időt a szóba jöhető fajták – és egyedek – alaposabb megismerésére. Vannak olyan kutyafajták, amelyek – bár nagyon intelligensek – bizonyos helyzetekben túlságosan önfejűen vagy támadóan viselkednek. Csak határozott, keménykezű gazda való hozzájuk, aki megfelelő korlátok közé szorítja természetes függetlenségüket. A felelősen kiválasztott, szófogadó, nyugodt, jó természetű, szelíd és türelmes kutyák viszont egészen biztosan nem fognak csalódást okozni. A kutyák csodálatos társak, hűségesek, megbízhatóak, és feszültségekkel, stresszel teli életünkben hihetetlen érzelmi többletet adhatnak. Játszótársaink, megértő és hűséges barátaink, hozzájárulnak egészségünk megőrzéséhez, amikor hosszú sétára vagy kirándulásra ösztönöznek, megvédenek bennünket, és sok-sok feladatot képesek teljesíteni. A kutya mellett felnövő kisgyermek is jó eséllyel lesz nyugodtabb, derűsebb, egészségesebb, felelősségteljesebb és érzelmileg kiegyensúlyozottabb, közben pedig rengeteget tanulhat ember és állat kapcsolatáról. Hacsak nem nevelik kifejezetten a kutyák megvetésére és utálatára, melyik gyerek ne szeretne kutyát? Ám akárhogyan is döntünk, mindig tartsuk szem előtt, hogy a kutya nem játékszer.
Ha olvasónk esetében a családi tanács úgy dönt, hogy a kisgyermek érkezése miatt mégis meg kell válni tőle, nagyon fontos, hogy a kiszolgált hű barát ne az utcára kerüljön, hanem felelősen gondoskodjunk további sorsáról. 

Jó, ha a kiszemelt kutya tulajdonságainak ismerete mellé kellő önismeret is társul. Vajon szívesen elvégezzük a kutyatartással járó többletmunkát, takarítást is? Biztosítani tudunk neki elegendő mozgásteret, megfelelő minőségű táplálékot? Lesz rá időnk, hogy családunk, munkánk és a háztartási teendők mellett vele is foglalkozzunk? 

 

Forrás