Retrieverek idomítása (képzése) – I. rész
Írta: Rácz István
Valamennyi idomítás alapjában véve két nagy
csoportra osztható, a választott módszer alapján:
- kényszer (parforce)
- szoktatásos-játékos idomítás.
Egyes fajták, egyes egyedek kevésbé tanulékonyak, kemények vagy makacsok, nem tud célt érni az idomító szép szóval és türelemmel, ekkor folyamodik a parforce módszerhez. A parforce lényege, hogy fájdalomérzetet keltve rákényszeríti az ebet egy-egy megkívánt cselekedet elvégzésére. Jelekkel is idomítunk. Ezek lehetnek kéz- beszédhang és sípjelek.
Az elsajátítandó ismeret, valamint
az időrendiség alapján megkülönböztetjük az alapidomítást és a bevadászást.
Az alapidomítás:
névismeret,
helyhez szoktatás,
szobatisztaság,
hívásra visszajövés,
pórázhoz szoktatás,
tiltószó megismertetése,
ültetés,
fektetés,
lábnál követés pórázzal és póráz nélkül,
helybemaradás,
előreküldés, és ha szükséges ugatás parancsra.
A bevadászási munka: tárgyelhozás, keresési mód, viselkedés vadmozgásra és lövésre, sebzett vad csapázása, lőtt vad megkeresése és elhozása, szükség esetén vércsapa munka és vízi munka.
Az alapidomítás teljes sikere előtt soha ne kezdjük el a bevadászást, mert azzal csak elronthatjuk kutyánkat. A vadászkutyaképzéshez két dolog szükséges feltétlenül: nagyon nagy türelem és rendszeresen sok idő. A jó vadászkutya felbecsülhetetlen érték, de nincs annál bosszantóbb, mint mikor nevetség tárgyává válik a vadász az össze-visszarohangáló, szomszédhoz apportírozó, vagy onnan ellopkodó, esztelenkedő kutyája miatt.