Kópé
Egy Labrador kicsit másképp...

Mackó kutyánk megüresedett helye nagyon nyomasztó volt az egész család számára. A szülők váltig állították, kölyköt tavasszal hoznak, hogy ne szokjon be a lakásba. Mit ne mondjak, nagyon vártuk már a tavaszt! Szüleim aztán egy héttel Kópé érkezése előtt bejelentették, hogy lesz kiskutya, méghozzá Labrador keverék. Anyukája egy Böbe nevű fekete Labrador és leendő kiskutyánknak nincsenek testvérei, mert Böbe nagyon ügyesen rejtegette gazdái elől a kicsik születését... Ami aztán azok elvesztésével járt.

Március 23-án lázas izgalommal vártuk a kiskutya hazaérkezését. Fényképezőgép a kézbe:) Persze az ember ilyenkor, mint általában hiába is készül fel a nagy fogadásra... Már sötétedett, mikor Kópé átlépte a kaput (vagyis a kis ölbebaba átutazott a kapun:) ), így az eredmény két vakus kép lett, de akkor ez volt a legkevésbé fontos. Na jó, azt hiszem igazságtalan voltam Kópéval szemben. Igazán aranyos volt, mégis aprócska elégedetlenséget éreztem irányában. Kicsik voltak a lábai, a füléről meg ne is beszéljünk... Egyszóval alig hasonlított egy Labradorra, bár az apjának köszönhetően ezen meg sem kellett volna lepődnöm. Ahogy telt-múlt az idő, már nem nagyon érdekelt, hogyan is néz ki, bár az igazat megvallva, gyönyörűm egyre szebb, egyre Labisabb, hát nemhiába tölt el büszkeség, ha ránézek:)

Első problémánk már rögtön maga a névadás volt. Persze mindenkinek voltak extrémebbnél extrémebb ötletei, de mindig volt valaki, aki rázta a fejét. Gondolom ez a többségnél így van, ha a kiskutya nem egygazdás (úgy elég nehéz lenne saját magával veszekedni...:) ). Végül a Kópé mellett döntöttünk, amire végre mindenki bólogatni kezdett.

Kis háziállataink már annál kevésbé örültek az új jövevénynek. Topi, keverék kutyusunk, aki Mackó idején is velünk élt már egyenesen féltékenységi rohamot kapott. Állandóan belekapott, ha játszani akart, próbált minél távolabb lenni tőle. Néhány nappal később, mikor kénytelen volt elfogadni, hogy Kópé a család tagja, kezdte egyre közelebb engedni magához. Nemsokára már felszabadultan játszottak együtt, persze Kópé ahogy nő, úgy erősödik, és míg eleinte Topi volt a "győztes", úgy kerekedett felül Kópé.
Két macskánk máig nem tudott megbarátkozni vele. Azért Kópé sem hagyja magát, ezért szokott kapni az orrára, ha Korminál (fekete cicánk) betelik a pohár.

Másik problémánk a születési ideje volt. Böbe gazdái nem tudtak pontos dátumot mondani, így Kópé születési ideje a következő lett: 2005. február 5.

Úgy érzem, Kópénál jobb kutya mellett nem is dönthettünk volna, persze rendszeresen borsot tör az orrunk alá, imád rosszalkodni (főleg, ha sikerül Topitól valami új rosszaságot eltanulnia...), de Labrador vérvonalának köszönhetően rendkívül intelligens és azért mégiscsak a miénk:)

Száva (B.B.) 2005.05.09.